Kiállítás árnyalja a Jagelló-korról és Mohácsról alkotott képet
Átfogó időszaki kiállítás nyílik a Jagelló-kor hazai történetéről és a mohácsi csatát megelőző évtizedekről a fővárosban. A Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 225. évfordulója alkalmából szervezett tárlat a korszak gazdasági, művészeti és politikai viszonyait mutatja be. A november végén nyíló bemutató célja a 15. század végi és 16. század eleji Magyar Királyság történetének objektívebb, a globális összefüggéseket is figyelembe vevő ábrázolása.
- A Magyar Nemzeti Múzeum november végétől új időszaki kiállításon mutatja be az 1490 és 1526 közötti évtizedek történelmi, gazdasági és kulturális folyamatait.
- A tárlat a korábbi hanyatlástörténeti narratívával szemben a korszak globális kereskedelmi beágyazottságára és művészeti gazdagságára helyezi a hangsúlyt.
- A hazai és nemzetközi intézményekből származó, több mint háromszáz műtárgyat felvonultató bemutató jövő áprilisig várja a látogatókat.
A „Fény/Törés, A Jagellók Mohácsig (1490, 1526)” című, jövő tavaszig látogatható tárlat ötvenhárom intézményből mintegy háromszázharminc műtárgyat vonultat fel a múzeum József nádor termeiben.
A kiállítás tematikája a hagyományos történeti sztereotípiák felülvizsgálatára épül. Az utókor évszázadokon keresztül kifejezetten negatív képet festett a magyarországi Jagelló-korról, II. Ulászló és II. Lajos uralkodásáról, a mohácsi vereséget pedig az államigazgatás működésképtelenségével és a politikai vezetés alkalmatlanságával magyarázta. A múzeumi bemutató ezzel a felfogással szemben azt a koncepciót érvényesíti, amely szerint a katonai összeomlás elsősorban a 16. század elején megváltozó globális geopolitikai erőviszonyok következménye volt.
A tárlat rámutat, hogy a Jagellók 1490-es trónra lépésétől az 1526-os csatáig terjedő időszakban a Magyar Királyság szorosan integrálódott az európai és a formálódó globális gazdasági hálózatokba. A korszakban az ország adta az európai nemesérc-kitermelés jelentős részét. A bányászatot a Fugger és a Thurzó családok tőkéje, valamint mérnöki innovációi révén a kor technológiai élvonalába tartozó gépekkel végezték, amelyet a kiállításon a rozsnyói Mettercia-oltárkép részletei is megidéznek.
A magyar réz globális jelenlétét bizonyítják azok a leletek, köztük úgynevezett manilák, azaz fizetőeszközként szolgáló karperecek is, amelyek egy Namíbia partjainál elsüllyedt hajóroncsból kerültek elő, igazolva, hogy a Kárpát-medencei nyersanyag az indiai kereskedelmi útvonalakig is eljutott. A nyersanyagexport mellett a korszak gazdasági stabilitásának másik pillérét az európai piacokat ellátó húsmarhakereskedelem jelentette.
A gazdasági kapcsolatok mellett a bemutató a korszak művészettörténeti és társadalmi viszonyait is részletezi. A tárlat kurátorai szakítanak azzal a lineáris szemlélettel, amely szerint a reneszánsz korszak egyszerűen felváltotta a gótikát. A kiállított tárgyak a két stílusirányzat szerves egymás mellett élését és kölcsönhatását illusztrálják. A látogatók megtekinthetik az erre az alkalomra restaurált nyírbátori stallum eddig be nem mutatott részeit, Bakócz Tamás esztergomi érsek mecenatúrájának emlékeit, valamint a reformáció korai hazai megjelenéséhez köthető tárgyakat.
A nemzetközi együttműködések révén a kiállítás ritkán látható műtárgyakat is bemutat a hazai közönségnek. A bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményéből érkezik II. Lajos gyermekkori páncélja, amelyet a nemzeti múzeum saját darabjai egészítenek ki. Ezek sorában szerepel a II. Ulászlónak 1509-ben ajándékozott pápai díszkard, Habsburg Mária királyné selyemből és vászonból készült ruhája, gyémántköves gyűrűje, valamint egy Magyarországon eddig nem publikált II. Lajos-portré is.
Ez is érdekelhet
A történelmi áttekintés utolsó egysége a katonai összeomláshoz vezető utat és annak emlékezetpolitikáját tárgyalja. Az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedése, majd Nándorfehérvár 1521-es eleste végzetesen meggyengítette az ország déli védelmi rendszerét. Az 1526-os mohácsi ütközet eseményeit korabeli fegyverek, röplapok és a résztvevők ereklyéi, valamint interaktív eszközök mutatják be.
A tárlat zárása a vereség és az uralkodó halálának utóéletére koncentrál, végigkövetve II. Lajos hősi kultuszának kialakulását, amelyet özvegye, Mária királyné indított el, és amely Székely Bertalan 1860-as festményén keresztül a 19. századi nemzeti romantika egyik központi témájává vált.
