Feltárta az ókori világ csodáit, és úri hóbortból tudománnyá formálta a régészetet Wilhelm Dörpfeld

Munkában a régészet úttörői – balra Wilhelm Dörpfeld, jobbra Heinrich Schliemann

A Porosz Királysághoz tartozó Barmenben (ma Wuppertal város része Észak-Rajna-Vesztfáliában, Németországban) született 1853. december 26-án.

Híres pedagógus édesapja, Friedrich Wilhelm Dörpfeld erős vallásos neveltetés biztosított neki, így egyházi iskolákba járatta, ahol megtanult latinul és görögül. 1872-ben végzett a barmeni gimnáziumban, ugyanebben az évben vesztette el édesanyját.

1873-ban építészeti tanulmányokba kezdett Berlinben, a híres Bauakademie falai között. Az egyetem mellett a Bergisch-Maerki ipari társaságnak kezdett dolgozni, mivel édesapja nem tudta finanszírozni tanulmányait. Pénzügyeiben testvére, Anna is támogatta kölcsönökkel, és a tanulmányi szünetek alatt műszaki rajzolóként a helyi vasúti társaságnál is vállalt munkát. 1876-ban dicsérettel kapta meg diplomáját.

1877-ben az ókori Olümpia feltárásán vett részt Görögországban Richard Bohn, Friedrich Adler és Ernst Curtius irányítása alatt. E csoport – amelynek technikai felügyelőjévé tették – fedezte fel többek között a Praxitelész készítette, épen fennmaradt Hermész-szobrot.

Ez az ásatás élesztette fel igazán az érdeklődést az ókori olimpiai játékok iránt a 19. század végén, a mozgalom újjászületése végül az 1896-os athéni olimpiával érte el tetőpontját.

Miután visszatért Görögországból, szakvizsgát szándékozott tenni, hogy biztos megélhetése legyen a házasélethez. Mielőtt azonban 1883-ban feleségül vette volna egyetemi tanára, Friedrich Adler lányát, Annát, megismerkedett Heinrich Schliemann-nal, aki éppen Trója romjait tárta fel a törökországi Çanakkalénál. 1882-ben Dörpfeld is vele tartott, és jó barátság alakult ki közöttük.

Wilhelm Dörpfeld ifjúkorában

1884-től 1885-ig Tirünsznél végeztek feltárást, 1888-tól 1890-ig ismét Trójánál dolgoztak. Dörpfeld saját feltárást vezetett az athéni Akropoliszon 1885-től 1890-ig, ő fedezte fel Pallasz Athéné régi templomát (hekatompedon). 1900 és 1913 között Pergamonnál dolgozott Alexander Conzéval közösen, és még 1931-ben is szenvedélyének hódolt az athéni Agóránál.

Dörpfeld saját fejlesztésű módszerével az alapján osztályozta a feltárt tárgyakat, hogy azok melyik földrétegből bukkantak elő. Eredeti szakmájából adódóan emellett a környező épületmaradványok építészeti jegyei szerint is kategorizálta a leleteket.

Kifinomultabb módszereinek köszönhetően Dörpfeld számos ponton egészítette ki a teljes mértékben autodidakta Schliemann elméleteit. Ő ismerte fel például, hogy Schliemann valójában nem „Atreusz kincseskamráját”, hanem temetkezési helyet tárt fel Mükénében.

Azt is Dörpfeld ismerte fel helyesen, hogy az athéni Akropoliszon a perzsák által Kr. e. 480-ban lerombolt Athéné-templom nem a Parthenón alatt, hanem attól északra található. Az általa „proto-Parthenónoknak” nevezett épületek alaprajzait és geometriáját is helyesen feltételezte.

Schliemann 1890-es halálát követően özvegye Dörpfeldet kérte fel arra, hogy folytassa hajdani férje munkáját Trójánál. Az építész-régész elvállalta a feladatot, és végül kilenc, egymás után létezett település maradványait azonosította a lelőhelyen.

Amellett érvelt, hogy sorrendben a hatodik réteg a homéroszi Trója, mivel a megelőző öt városnál nagyobb volt, magas mészkőfalakkal rendelkezett, és a görögökre utaló mükénéi cserépmaradványokat is talált e rétegben. A modern régészet jelenlegi álláspontja inkább afelé hajlik, hogy Homérosz a hetedik városról írhatott.

Felfedezései mellett tévedéseiről is híressé vált Heinrich Schliemann (Kép forrása: Wikipédia / Universitätsbibliothek Heidelberg / CC BY-SA 4.0)

Dörpfeld igazi szenvedélye annak bebizonyítása volt, hogy Homérosz eposzai valódi helyszíneken játszódtak. Elmélete szerint Odüsszeusz otthona, Ithaka a Nidri-öböl lehetett, Lefkáda szigetének keleti partján.

Itt végzett feltárásai mellett dolgozott Korfu szigetén a Kardaki templomnál (ehhez – mivel a görög király személyes nyaralójának területén volt – külön engedélyt kért és kapott), valamint a szintén korfui Héra-templomot is feltárta.

Bár Dörpfeld sem részesült formális régészeti képzésben, a földtani rétegekre épülő módszertana képezi a modern régészet alapját. Eredményeinek tudományos értékét csökkenti azonban, hogy rendszerint előfeltételezések mentén dolgozott.

Ez különösen az általa homéroszinak tartott helyszíneken szembetűnő, ahol mindenképpen bizonyítani akarta, hogy azok az Íliászban vagy az Odüsszeiában említett helyek.

Kortársai gyakran vetették Dörpfeld szemére, hogy az épületmaradványoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonít egy-egy helyszín datálásában, miközben más, ezeknek esetleg ellentmondó tárgyi bizonyítékokat figyelmen kívül hagy.

Hibái ellenére azonban kétségtelen, hogy Wilhelm Dörpfeld volt a régészet első igazi rendszerezője, aki rengeteget tett annak úri hóbortból valódi tudománnyá való alakulásáért.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek