Expedíció a mocsaras pokolban – így találta meg Stanley Livingstone-t

Véres Afrika

Stanley a kontinens középső vízgyűjtő területeit járta be, és ő lett az első ember, aki Afrika legnagyobb felületű tavát, a Viktória-tavat megkerülte, majd a Tanganyika-tó érintésével a Kongó felső folyása, a Luababa folyó segítségével kijutott az Atlanti-óceánig.

A vetélytársaival és a természeti körülményekkel elkeseredett küzdelmet vívó Stanley olykor pisztollyal bírta gyorsabb iramra teherhordóit, máskor pedig szó szerint háborút folytatott a bennszülöttek ellen. A több mint hétezer kilométeres, 1001 (más források szerint 999) napig tartó út vérfagyasztó kalandjai során több mint háromszáz emberéből 227 elhunyt. Az elefántcsonttal megpakolt és élményekkel teli újságíró természetesen könyvet írt útjáról, ennek címéből ered a fekete kontinens kifejezés. 1878-ban Mark Twain így írt róla: „Stanley lesz az egyetlen ma élő ember, akire száz év múlva is emlékezni fognak”.

Habár Livingstone felkutatása és az afrikai expedíciók valóban jót tettek Stanley hírnevének, 1878 utáni afrikai tevékenysége már kevésbé. Mivel a briteket nem érdekelte Belső-Afrika, Stanley a belgák szolgálatába állt, és – humanitárius törekvéseknek láttatva – megteremtette a későbbi Kongó Szabadállam nevű gyarmat infrastruktúráját.

A „Közép-afrikai Nemzetközi Fejlesztési Társaság” vezetőjeként Stanley hihetetlen gyorsasággal utat és vasutat építtetett, gőzhajót indított felfelé a Kongón. Az útjába kerülő törzsfőnököktől csalással vagy erőszakkal szerezte meg a földet, ha szükségesnek érezte, gondolkodás nélkül lövetett; emberei nem véletlenül ragasztották rá a Bula Matari, azaz a Sziklatörő nevet. Ellentmondásos megítélését csak tovább növelte az 1887-1889-es szudáni expedíciója, amelynek keretében a németek szolgálatában álló, muszlim felkelők kezére került Emin pasát kellett kiszabadítania. Embereinek egyik fele elhunyt a trópusi betegségekben, másik fele pedig válogatás nélkül kínozta és gyilkolta a helyieket.

1890-ben visszatért Londonba, ahol hősként fogadták. Viktória királynő még lovaggá is ütötte. A 20. század elején fokozatosan napvilágra kerülő kongói brutalitás azonban már beárnyékolta az újságíróból lett felfedezőt és emlékét. 1904-es halála után sorra derültek ki túlzásai és hazugságai, bizonyítékok kerültek elő az afrikaiakkal való kegyetlenkedéseiről. Ugyanakkor le kell szögezni: az energikus és tehetséges ember tagadhatatlan érdeme, hogy közelebb kerültünk Afrika titkainak megfejtéséhez.

1. „Dr. Livingstone, ha nem tévedek?”
2. Livingstone nyomában
3. Véres Afrika

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt