Évtizedes küzdelemben számoltak le a Karib-tenger vízi banditáival
2024. október 11. 09:05 Múlt-kor
Korábban
A nagy leszámolás
A 17. század végétől kezdve a britek bekeményítettek. Amellett, hogy 1699 és 1725 között két komoly, több éven át tartó tengeri hadjáratot folytattak a Karib-térség kalózai ellen, 1700-től törvény rendelkezett arról, hogy a korábban sok esetben a bíróság elé citált kalóz ismerőseiből álló esküdtszék helyett egy tengerésztisztekből és gyarmati tisztviselőkből álló bírósági testület hivatott dönteni az elfogott kalózok sorsáról.
Stephen Decatur egy tripoli kalózhajó fedélzetére lép 1804. augusztus 3.
A bizonyítékok szolgáltatását jelentősen megkönnyítette, hogy a társaik ellen tanúskodó kalózoknak amnesztiát ígértek, és ráadásul sokszor maga a banditákat elfogó tengerésztiszt is tagja volt a bírói testületnek. Ezen intézkedéseknek köszönhetően a 18. század első évtizedeiben Amerikában jelentősen csökkent a térséget fosztogató banditák száma, 1730-ra pedig gyakorlatilag sikerült teljesen felszámolni a kalóztevékenységet.
Bár kezdetben a kalózok sokkal jobban ismerték a térséget, ismerőseik segítségével könnyebben elrejtőzhettek, és hajóik is gyorsabbak voltak a brit flottához tartozóknál, a királyi csapatok a második hadjárat során már jelentős sikereseket tudtak felmutatni. Könyörtelenség tekintetében is. Csak 1716 és 1726 között akár a hatszázat is elérhette a brit hatóságok által kivégzett angol–amerikai kalózok száma.

Jól öltözött kalózok nők társaságában Gustave Alaux festményén
Köztük volt a rettegett Feketeszakáll, akiről elterjedt, hogy a gyilkolást és a kínzást mindennapjai részévé tette, valójában azonban csak félelmetes megjelenését használta ki az általa kirabolt személyekkel szemben. Feketeszakállt végül a virginiai kormányzó parancsára fogtak el és ölték meg 1718-ban, komoly tűzharcot követően. 1720-ban a kalózellenes hadjárat áldozata lett Calico Jack is, akinek két női kalózát, Anne Bonnyt és Mary Readet csak azért nem akasztották fel, mert azt állították, terhesek.
A híres női kalóz Mary Read
Innentől kezdve már tényleg csak a legmerészebbek döntöttek úgy, hogy a kalandos élet reménye megéri a nyílt életveszély kockázatát. A kalózkodásnak a szomáliai kalózok legújabbkori megjelenése előtt még egy nagyobb felfutása volt a napóleoni háborúkat követően, ám a kubai haramiákat a néhány évtizeddel korábban még egymás ellen háborúzó britek és amerikaiak közös erőfeszítése révén néhány év alatt megtörték. Ezúttal a britek is hanyagolták a törvényes kereteket, és könyörtelenül lelőtték a kalózkodáson kapott férfiakat és nőket.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
- Mi volt Róma bukásának oka?
- Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
- Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
- Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
- Mi okozta a Római Birodalom bukását?
- Hét meglepő tény a római nőkről
- Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
- Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59