Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XV.

II.

Miután a két sebesültet a Zavari őrmester körletébe küldtem, a házba mentem, hogy a harctéren az első harcértékjelentést elkészítsem. Bent Páll hadapród, és az öreg Leonyid a kilőtt üvegek helyére deszkákat szegeztek.

A konyhán fél 11 órakor kezdték kiosztani az elmaradt reggelit. Dél volt, amikor megjelent Leonyid menye. Jódarab, nagymellű nő volt. A házat, az öreget jött megnézni, hogy nincs-e bajuk? Páll hadapród unszolta, hogy ne menjen vissza. Az asszony előbb hajlott a csábításra, de aztán késő délután azzal távozott, hogy vissza fog jönni. A kadét [hadapród] azonban hiába virrasztott, és vágyakozott.

108/2 szd.                                                            1943. 1. 27. 13h30'
Háp-ján [harcálláspontján]

                                              Harcértékjelentés
                                  a fenti század mai napi veszteségeiről.

Megnevezés     Állomány    Hősi halált halt   Sebesült   Fagyott     Elhasználva

Tiszt                   5 fő                    -                        -               -

Harcoló
legénység          152 fő                 -                     2 fő          1 fő

Puska                 115 db

Gszóró                 12 db

Gpisztoly            25 db

Pisztoly                 5 db

Gpi és 31M.
Lőszer                                                                                                   1250 db

                                                                                              Erdélyi hadnagy

Délutánra derültebb lett az idő, távcsővel vizsgálgattam ismét a terepet. Latolgattam katonai helyzetünket.

Veszélyes a pozíciónk! Nincs senkivel összeköttetésünk! Közelben nincsenek magyar csapatok! Ha igen, nem tudom hol? A Szügyi csoport Mihajlovkán, ide 9 kilométer!

Pusztulásra vagyunk ítélve!

Miért mi?

A szürkület nem ad feleletet!

Erdélyi Béla hadnagy egy ekkoriban írt verse:

Én vagyok-e én?

Az árnyak feketednek,
a lelkek betegednek,
holtak fekszenek szerte,
a földhöz vannak fagyva
itt mindenki az ágyuk foglya.

Eltördelt gerincek,
meggörbült tartások,
megfakult fények a
büszke arcokon
mutatnak riadóra,–
harcra üt az óra!

Felnézünk sz égre,
onnan várunk isteni
kegyet, megértést,
de a Tejut, a nagy
galaxis szenvtelenül
nézi nehéz kinjainkat,
pedig gömbölyü Föld
bolygóján nyüzsgünk,
mint hangyák a sárgult
rothadt almán.

Veszekszünk, verekszünk,
kinlódunk fegyverek
tüzében, és hányszor
csatáztunk, hogy a
Kárpátok ölében
élhessünk, alkossunk,
halhassunk!

Nagy Galaxis, egyszer
segitettél meg bennünket,
mikor a székely havasokra
hasaltál, hogy simán
szállhasson le Csaba
királyfi fényes serege
a Hadak Utján.

Azóta üldözi magyar a
magyart, meg a népek,
kiket az ellenség elől
lakóknak fogadtunk be!

Mindenki jól jár e földgolyón,
csak mi, csak ez a drága nemzet
szenved, elrabolták földjét-népét,–
most erre a véres hóra küldték,
itt pusztit bennünket a Notre-Dame
és a Westminster dühe, egyetlen
papjuk sem emelte fel szavát,
hogy ne szaggassák szét
a magyar hazát!
Történelmünk és vérünk igazolja,
hogy egyetlen nemzetnek sem folyt
annyi vére Európáért, mint nekünk!

Itt gázolt, pusztított a tatár, a török,
nem egyeztünk meg velük, irtottak
bennünket, védtük nyugatot! A gonosz
trianoni birák az Isten előtt
sündörögnek, de az Urnak nem kellenek,
mert reánk szabaditották
torzszülötteiket, kiket fekete
lelkekkel szültek.
Lelki szemeim előtt lebeg a jövő, –
átgázoltam a félvilágot, nem
csüggedtem, nem fáradtam, lelkemben
harcállások képződtek, agyamban
harci dalok teremtődtek, ujjaim
hegyeiről viharok indulnak,
villámlik a géppisztolyom csöve, –
harcolok!
Kérdezem közben magamat, én vagyok-e,
Szelid fiu voltam otthon, most dühös
a lelkem: hazámat agyonverték
az álszent, összekulcsolt kezek.
Más itt a köntösöm, más itt a fejem,
a lelkem, a kezem. Az élet kemény,
bár kicsit tisztitótüz ez nekem,
tetszik, hogy a rend, a becsület
lelkemben megerősödve jár velem!
Lehangol ugyan, hogy a győzelemért
vérrel fizetünk. De csak folyjon
a drága valuta, győznünk kell,
mert ránk tör a Szajna-Temze népe,
és darabolnak, mint tették Trianonban,
majd leülnek ismét torz kölyköket szülni!
Nincs olyan hadsereg, mely ne szeretne
győzni!
Győzni, – városok pusztulásán, gyerekek,
felnőttek halála árán!
Riadozom!
Álmomban beszélek...

1943. Az Oszkolelőtti
          csaták

1. 1943. január 27.
2. II.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában