Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából VI.
2023. január 17. 08:24 Múlt-kor
Korábban
IV.
Riadóra adtam parancsot, és a szolgálatvezetőnek a szánakkal, lovakkal, lőszerekkel, élelmezéssel kapcsolatosan adtam utasítást. Megérkeztek a géppuskások!
Egy órakor indultunk gyorsított menetben. Félóráig gyalog, félóráig szánon. Sokan, ha rájuk került a sor, nem ültek fel, mert ültükben a fagy nagyon támadott mindenkit! Indulásunkkor mínusz 35 fokot mutatott a hőmérő!
Virradatkor 40 kilométerrel a hátunk mögött elértük a települést. Amíg éjjeli vonulásunk tartott, viszonylagos csend volt. De ahogy világosodott, a harci dörejek felerősödtek! Úgy véltük, mintha a falu túlsó végén jelentős csata dúlna! De ez csak érzéki csalódás volt, amit a felfokozott idegi élet produkált.
Egy rajt indítottam a falun keresztül az őszi időkben készített harci árkokig, részben felderítés, részben az árkok kitisztogatása céljából. Kubinyi ugyan 6-án és 7-én a civil lakossággal kilapátoltatta a havat belőlük, de hátha szükséges valami munka ott, hogy esetleg hosszabb időt eltölthessünk nyugodtabb körülmények között azokban!
A faluban nem volt ellenséges alakulat, a szánokat a szélső házaknál helyezte el Kórai, és egy tartalék rajt hagyott hátra,megőrizni a lovakat, anyagokat.
Mikor 2 óra tájban Belij Kolodesen vonultunk át, a Kubinyi által odatelepített raj parancsnokának, Kerekes szakaszvezetőnek parancsot adtam, hogy két felderítőt küldjön a Sosznába vezető úton előre 5-6 kilométernyire, és elsősorban jobbra-balra figyeljenek, hogy az ellenség csapatmozdulatai milyen irányba mutatnak? Ha észlelnek az Oszkol felé előretörést, ez esetben ne vissza Kolodesbe, hanem Sosznára kerékpározzanak, tegyenek jelentést nekem.
7 órára megszálltuk a falu, betelepítettük a harci árkokat, hogy mindenki tudja, hogy hol lesz a kilövő helye. Erős őrség maradt a vonalakban, a század nagy része fedél alá került.
8 órára mindenki elfogyasztotta a hideg élelmet, a kulacsokban hozott 6 dl kávét felforrósították, felét a reggeli étkezéskor megitták.
Nem volt rossz a legénység hangulata. Fene tudja, olyan érzésem kelt, mintha századkötelékben szeretnének egy kis lőgyakorlatot tartani! De sajnos, itt nem sablonos katona alakokra, hanem élő emberekre kell lőni! És elvégre is ez egy komisz dolog!
10 órakor a két kerékpáros katona jelentkezett és jelentett. Jelentették, hogy a Novij Oszkolba vezető nagy úton csapatok vonulását észlelték a város irányába.
–Jól van, fiúk, vonuljanak vissza belij kolodesbe, jelentsék parancsomat a szakaszvezető úrnak, hogy újabb két felderítőt küldjön maguk helyett. Ha valamit észlelnek, ők is jelentsék nekem.
Elemezni kezdtem a két katona jelentését, nem hihető, hogy orosz csapatok lennének azok, melyek csak úgy ni, menetelnek zavartalanul azon a fontos útvonalon! Hiszen nekünk a városban csapataink vannak, melyek ellenállást fejtenének ki, ha valóban orosz századokról lenne szó!
Hogy feltevésemben biztos legyek, felmásztam ama ház padlására, ahová a gépfegyvereseket telepítettem. Szóltam a géppuskásoknak, hogy a délre néző szalmafedélen törjenek rést, hogy távcsövemmel vizsgálhassam a környéket. Míg az egyik katona lyukat csinált, elmondtam nekik, hogy a felderítők mit jelentettek. Erre még két rést készítettek, és azokon keresztül nézegettek a nagy út felé. Ők sem tudták megállapítani, hogy milyen nációk azok, akik az úton menetelnek.
Hosszasan néztem a nagy területet a távcsővel és az utat. Nehezen, de megállapítottam, hogy azok megvert hadosztályaink katonái, kik igyekeznek a csatateret elhagyni! De mintha nem az Alexejevkától Novij Oszkol felé tartó úton mennének, hanem valamelyik letaposott, hozzánk közelebbi mellékúton!
A tiszteknek átadtam a távcsövet, hogy nézzék ők is, arra gondolnak, amit én már megállapítottam?
–Igen, magyarok, és nem a főúton mennek! – mondták a tisztek.
–Az oldalakról tehát nem várható támadás! Az északi részen sem mutatja ezt semmi, így marad a keletről jövő katonai akció! – jelentettem ki a tisztek előtt.
–Vajon honnan származott az alezredes úr értesülése, hogy itt Verhó előtt támad az orosz? – kérdezte Kubinyi.
A hadapród:
–A vezetők kábultak! Rémhírekkel ijesztgetik egymást, meg hogy igazolják magukat, amiért elhagyták csapataikat!
Nagy igazság volt ebben, de nem szóltam semmit. Alig fejeztem be a gondolatot, az egyik gépfegyveres kiáltott:
–Hadnagy úr! Jönnek az oroszok!
Nézem a keletre vezető utat. Komoly tömeg menetel felénk! Két kilométernyire lehetnek. A tisztek egymástól kapkodják a távcsövet. Aztán felém fordul Kórai, a kis kiváló zászlós, és ennyit kérdez:
–Hogyan tovább, hadnagy úr?
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
