Csak 15 perc szex jutott a bakáknak az 1. világháborús bordélyokban

2015. január 16. 15:39

Martin Bormann, a „leghűségesebb párttárs”

Kiből lehetett örömlány a tábori bordélyokban? Milyen ruhát kellett viselniük? Mennyibe került egy-egy „látogatás” a tiszteknek és a bakáknak? Hány nemi beteget regisztráltak az osztrák-magyar hadseregben az első világégés idején? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ A háború és a szexualitás című, a Habsburg Történeti Intézet, a XX. Század Intézet és az Első Világháború Centenáriumi Emlékbizottság által szervezett legújabb, budapesti konferenciának előadói.

Korábban

Növekvő igény, kevés bordély

Az első világháború sok millió férfit kiszakított a társadalomból, a frontokon kialakult évekig tartó állóháború pedig komoly fegyelmi problémákat okozott. A katonai bordélyházak felállításával, a rendszeres orvosi ellenőrzéssel és a világtörténelem egyik legnagyobb felvilágosító kampányával a hadvezetés elsődleges célja a nemi betegségek terjedésének megakadályozása, a katonák egészségének és ezáltal a hadsereg harcképességének megőrzése volt.

Balla Tibor hadtörténész-levéltáros A Nagy Háború osztrák-magyar tábori és tartalék bordélyai című előadásában arról beszélt, hogy az első világháborúban a hadseregek központilag is törekedtek a szexuális szolgáltatás szervezett keretek közé szorítására.

A hadvezetés a háború idején terjedő nemi betegségek elleni védekezésként elrendelte a tábori és tartalék bordélyok létrehozását, amelynek célja a frontkatonák egészségének megőrzése és a nagyobb járványok elkerülése volt. Mint fogalmazott: a probléma súlyát jól jelzi, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériumában a tábori bordélyügyeknek is volt vezetője. A szervezeti szabályzat 1915 nyarától volt érvényben. A bordélyokat sorszámmal látták el, és a tábori hadsereg részei voltak. Minden gyalogos- és lovashadosztály-parancsnokságnál 1-1 tábori, a fontosabb hadtápállomásokon, várakban pedig tartalék bordélyokat hoztak létre.

Minden tábori bordély élén egy madame és egy tisztviselő, illetve igazgató állt – fejtette ki Balla Tibor. A prostituáltaknak két típusa volt: a tiszti, illetve 1. és 2. osztályú legénységi örömlányok. A tiszti örömlányok 30, 60, 90, illetve 120 (ennyi "járt" a tábornokoknak) perces légyottokat teljesítettek, a szabályzat értelmében naponta legfeljebb hatot. Ezzel szemben az altiszteket, illetve a legénységet kiszolgáló 1. és 2. osztályú örömlányoknál az együttlét negyedórában volt maximálva, és a szabályzat szerint naponta legfeljebb 12 aktus volt engedélyezett, ám ez a gyakorlatban inkább 30 körül mozgott, de 100 is lehetett. A prostituáltak tarifája különbözött: míg a tiszti örömlányok 10 koronát vihettek "haza", addig a legénység igényeit kiszolgálók kénytelenek voltak 3-4 koronával beérni, amit a katona természetesen a zsoldjából fizetett (az óvszer 20 fillérbe került).