Elhunyt Kristó Gyula történész

Mi történt a honfoglalás előtt? - I. rész

Heribert Illig könyve kapcsán felvetődik a kérdés, hogy ha az egyetemes történelemből 614 és 911 között meg nem történtté kell nyilvánítani majd 300 esztendő, akkor mi a helyzet ebben az időben a magyar történelemmel? A kérdéses időszakban ugyanis lassan befejeződik a magyar népvándorlás, és 911-re már a honfoglalás is véget ér. Kristó Gyula, a Szegedi Tudományegyetem professzora, elismert magyar középkor kutató segít eligazodni a közelmúltban felvetődött téveszmék között. Ez az interjú - amely egyben a professzor úr utolsó nyilatkozata - az Interpress Magazin számára készült 2003. szeptemberében.

Amikor Heribert Illig a könyvét közzétette, akkor értelemszerűen nyugat-európai, elsősorban frank és német források hitelességét kérdőjelezte meg, és csak nagyon érintőlegesen sejlett fel előtte: feltevése nem úgy értendő, hogy ezt a 300 évet csak a nyugat-európai történelembe szúrták bele utólag, hanem ennek keserves következményei vannak az Elbától, a Lajtától, az Uraltól keletre is, vagyis az egész világtörténelemben. Tehát ha a Heribert Illig-féle koncepciót a magyar történelemre próbáljuk alkalmazni, aminek a konzekvens megtörténte pillanatnyilag még nem befejezett tény, akkor azt kell mondanunk, hogy két eset lehetséges. Az egyik eset az, hogy ami a magyar történelemmel kapcsolatban 614 és 911 között történt, az mind kitalálás, a másik lehetőség pedig tulajdonképpen az, hogy az események nem kitalált dolgok, csupán nem akkor történtek meg, hanem 297 évvel korábban. Tehát a magyar honfoglalás nem 895-ben történt meg, hanem 598-ban, és így tovább a többi is.

Nyilvánvalóan az egész Illig-féle koncepció magyar történelemre való alkalmazásáról azt lehetne mondani, amit a nyugat-európaira való alkalmazásáról is - amit ma már széles körben, francia és német, egyébként nagyon kiváló szakemberek mondanak -, hogy ez úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül kitaláció. Szerintem sincs másról szó, mint a kitalált középkor kitalálásáról. Voltaképpen Illignek eszébe jutott: kell egy hasonlóan nagy szenzációt csinálni, ami már megtörtént korábban is a történelemben - hiszen eddig úgy hamisították a történelmet, hogy beleírtak bizonyos dolgokat, amik nem történtek meg. Most ennek ún. ellentettje történt meg, vagyis gyakorlatilag elvett az emberiségtől majd 300 esztendőt.

Ennek a konkrét cáfolata azért borzalmasan nehéz magyar vonatkozásban, mert nem ismerjük az argumentációt. A filozófiának van egy alapszabálya, történetesen az, hogy cáfolni csak azt lehet, amit megkíséreltek bizonyítani is. Következésképpen senki ne gondoljon arra, hogy itt a nem bizonyítottat könnyűszerrel lehet cáfolni. Ez nem azt jelenti persze, hogy a cáfolat eleve kudarcra van ítélve, csupán a dolog logikája az, hogy előtte tessék bizo-nyítani, vagy megkísérelni a bizonyítást, és utána mi majd nekigyürkőzünk és cáfoljuk. Ezzel valójában arra szeretnék rávilágítani, hogy a következő sorokban elémegyek annak, amit azok mondhatnak, akik a 300 évet a magyar történelemből is törölni akarják.

Az avarok időskálája

Hogy a 300 évet nem lehet törölni a magyar történelemből, arra tulajdonképpen a legfontosabb bizonyíték az, hogy van egy teljesen koherens időskálánk. Ez a skála gyakorlatilag a Kárpát-medence vonatkozásában a római időktől kezdve egészen egyértelműen és írott forrásokkal bizonyíthatóan, évtizedről évtizedre igazolja önmagát. A hunok bejövetele 424 táján a Kárpát-medencébe, vagy innen való távozásuk valamikor a 450-es években már tulajdonképpen nagyon szilárd pontja a történettudománynak. Ettől kezdődően még az ún. sötét évszázadokról is van információ a Kárpát-medencéből, hogy tudniillik itt gepidák, langobardok éltek. Ez tulajdonképp bizonyított tény.

És most érkezünk el a legfontosabb dologhoz, hogy 567-568-ban egészen bizonyosan - és erre sok forrásunk van - megjelennek a türkök elől menekülő avarok, megtörténik az avar honfoglalás. Lényegében véve ettől kezdve az avar történelem kb. a 800-as évek elejéig, tehát mintegy 250 éven keresztül folyamatosan datálható írott források lévén. El is készült egy olyan összeállítás az én egykori tanárom, Szádeczky-Kardoss Samu tollából, amelyben gyakorlatilag megírta az avar történelmet az avar írott források tükrében - évenként, és az éveken belül hónaponként haladva. Most ebben az a csodálatos, hogy ez az opus gyakorlatilag a legteljesebb forrásbázisra épül föl. Még azt sem lehet mondani, hogy néhány beavatott szerzőnek a hamisítványáról van szó, hiszen ezek egykorúak, vagy közel egykorúak, centrumban és periférián dolgozók, akikhez, ha lett is volna valamiféle összeesküvés a történelemben 300 év betoldására, akkor egészen biztos, hogy nem jutott volna el mindenkihez egy időben az utasítás. És hogy ne érjen bennünket a magyar elfogultság vádja, hasznos tudni, hogy 1988-ban a világ talán legismertebb avarkutatója, Walter Pohl írt egy szenzációs monográfiát az avar történelemről, amiben nagyjából ugyanazt mondja el történeti előadásban, amit Szádeczky-Kardoss Samu a források interpretálása révén. Ezek után azt feltételezni, hogy mindketten tévedtek, ez elképzelhetetlen, hiszen mindketten alapvetően írott források alapján és rendkívül széles spektrumban dolgoztak.

Ebből az időszakból az avar történelem egyik legfontosabb eseménye az avarok konstantinápolyi ostroma 626-ban. Ez egy olyan kardinális világtörténelmi esemény, amelynek Illig szerint nem is kellett volna megtörténnie, pedig megrázó erejű volt. És itt jön be az egész dologba a régészeti forrásanyag, ti. az avarok, akik 567-568-ban bejöttek a Kárpát-medencébe, folytatták azt a nomád életet, amit Ázsiában megszoktak, és ezt itt egy ideig folytatni is tudták. 626-ban azonban rendkívül súlyos vereséget szenvedtek Konstantinápoly alatt, és ettől kezdve az avarokra vonatkozó írásos forrásanyag hallatlan mértékben lecsökken. Ennek alapvetően az a magyarázata, hogy az avarok beszüntették, de legalábbis minimálisra csökkentették kalandozó hadjárataikat, és ettől kezdve gyakorlatilag elég ritkán, de ahhoz, hogy létüket bizonyítani lehessen, még mindig sűrűn írtak róluk. Ami ebből az egészből számunkra a legfontosabb, hogy egy óriási életforma-változáson estek keresztül.

Itt jön be a régészet, hiszen már nincsenek évente írott források az avarokról. Amikor ugyanis évente betörtek Nyugatra, akkor a korabeli évkönyvek megemlékeztek róluk, most azonban, amikor mondhatni: beszüntették a kalandozásokat, már nem írnak róluk értelemszerűen évente és annyit. Az avarok bezárkóznak, és Bóna István volt az, aki rámutatott, hogy a VII. század első felében az avarok gyakorlatilag felhagytak nomád életformájukkal. Megjelentek az avar lakóházak, az avar telepek. Az egyik ilyen legelsőt Bóna Dunaújvárosban ki is ásta, azóta már többet felástak. Tehát van egy nyilvánvalóan természetes fejlődési folyamat, azaz a még létező avar honfoglalás nem a semmibe torkollik, hanem a nomád, monokulturális gazdálkodást fölváltja egy minden bizonnyal komplex, tehát földművelő és állattartó gazdálkodás, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy megszűnnek a kalandozó hadjáratok. Zárójelben jegyzem meg, hogy pontosan ezt az utat járták be a magyarok is később.

1. Elhunyt Kristó Gyula
2. Kristó Gyula névjegye
3. Mi történt a honfoglalás előtt? - I. rész
4. Mi történt a honfoglalás előtt? - II. rész