2020. tavasz: Halálos tudomány

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 27
29 találat
[1]

1241. február 27.

IV. Béla megerősíti a várak jövedelmének rendezésekor kétségessé vált zamari (Trencsén vm.) német hospesek jogállását

[2]

1397. február 27.

Zsigmond király leszámol a Lackfiakkal

Az 1359-ben meghalt hermán nembeli Lack székely ispán fiai, majd unokái Nagy Lajos uralkodása alatt Magyarország leggazdagabb, legbefolyásosabb arisztokratáivá váltak. 1326-1395 között megszakítás nélkül csak Lackfi viselte a lovászmesteri méltóságot, 1344-1376 között - hat évet leszámítva - a családból kerültek ki az erdélyi vajdák, de több más bárói méltóságot is betöltöttek. A Lackfiak vezették Lajos király számos hadjáratát, Lackfi Dénes Nagy Lajos nevelője volt. Csáktornyai Lackfi István nádor a Zsigmondot trónra segítő liga egyik vezetője volt. Az arisztokrácia gyámkodásától szabadulni akaró király azonban 1392 novemberében leváltotta Lackfit a nádori, 1395-ben a lovászmesteri tisztségéből is. A Kis Károly fiával, Nápolyi Lászlóval 1391 óta titkos kapcsolatokat fenntartó főurat a nikápolyi vereség fordította el végleg Zsigmondtól. 1396 végén László-párti fegyveres felkelést indított. A hadjáratból hazatérő király menlevéllel a Kőrösre hívta tárgyalni, ahol 1397. február 27-én Zsigmond hívei unokaöccsével együtt meggyilkolták, kíséretüket elfogták. Zsigmond a család teljes vagyonát elkobozta, híveik szabadulásuk és `fej- és jószágvesztés` elkerülése érdekében hűséget, valamint a Kőrösön történtekről való örök hallgatást fogadtak a királynak.

[3]

1479. február 27.

Mátyás kereskedelmi rendeletet ad ki

A magyar király megtiltotta, hogy idegen kereskedők az országból állatokat vigyenek ki, és elrendelte, hogy áruikat Sopronban kötelesek lerakni.

[4]

1673. február 27.

Megkezdi működését a Gubernium

Az udvar a Wesselényi-féle összeesküvés véres felszámolását követően elszánta magát a magyar rendi államszervezet átalakítására, az abszolutista kormányzás bevezetésére. A rendi méltóságok közül megszüntette a nádor tisztét, helyébe egy testületi kormányszervet állított fel. Ez a rendektől független, az uralkodónak közvetlenül alárendelt `kormányzóság` (Gubernium) volt. A hivatal 1673 februárjában kezdte meg működését Pozsonyban. Elnöke Johann Caspar Ampringen, a Német Lovagrend nagymestere lett, mellette négy magyar és négy német tanácsos dolgozott. E kormányhivatal feladatai közé tartozott a vallási kérdések felügyelete (azaz az ellenreformáció hathatós támogatása), a polgári lakosság és a zsoldos katonaság közötti konfliktusok rendezése, az elkeseredés lecsillapítása, valamint a belügyi igazgatás modernizálása. Ez utóbbi szándék a későbbi - a török kiűzése utáni időkben született - közigazgatási reformkísérletek előzményének tekinthető. A kormányzóság a rendeltetése körüli bizonytalanságok - mindenekelőtt a rendi hatalommal szembeni működése - és a katonai vezetéssel való konfliktusai miatt rövid idő alatt válságba jutott. Ampringen 1677-ben elhagyta az országot, az 1681. évi országgyűlés pedig feloszlatta a Guberniumot.

[5]

1706. február 27.

Meghal John Evelyn angol numizmatikus

A Royal Society alapító tagja, majd titkára volt. Korának vezető numizmatikai szaktekintélyeként ismert. Főleg gyakorlati hasznú műveket, többek között monográfiákat írt az angol erdőgazdálkodásról, a londoni levegőszennyezés megszüntetésének módjáról, erkölcs-bölcseleti kérdésekről. Egyik legfontosabb műve a leveleit és 1641-1706-ig vezetett naplóját magába foglaló emlékirata, mely a korszak eseményeinek legjelentősebb dokumentuma.

[6]

1807. február 27.

Megszületett Henry Longfellow amerikai költő

Felsőfokú tanulmányait Brunswickban (Maine állam) és Nyugat-Európában folytatta. 1829-35-ig a nyugati nyelvek és irodalmak professzora volt a Bowdoin College-ban, majd 1836 és 1854 között a Harvardon. A XIX. század legnépszerűbb amerikai költője, akit Európában is elismerés övezett. Műveiben a romantika szelíd változatát képviselte: híres elbeszélő költeménye a trocheikus verselésű Hiawatha, amelyben az észak-amerikai indiánok eredethagyományait felhasználva megalkotta az amerikai műeposzt. Szonettjei az angol nyelvű költészet kiemelkedő alkotásai. Sok verse és balladája szinte népdalszerűen maradt fenn. Angolra fordította Dante Isteni színjátékát.

[7]

1844. február 27.

Dominika független állam lesz

A Karib-tengeri Hispaniola szigetét Kolumbusz Kristóf fedezte fel első amerikai útján 1492-ben. A sziget őslakóit, az indiánokat a spanyol telepesek rövid idő alatt kiirtották, helyükre Afrikából hoztak rabszolgákat. Hispaniola nyugati része 1697-ben a franciákhoz került, ez lett később Haiti. A maradék területen - spanyol-francia-haiti hatalmi vetélkedés után - Dominika 1844. február 27-én lett független állam, a spanyolokat azonban csak húsz évvel később sikerült elűzni.

[8]

1846. február 27.

Megszületett Franz Mehring német történész

1891-ben lépett be Németország Szociáldemokrata Pártjába, s szerkesztője és társkiadója lett a párt elméleti folyóiratának, a Die Neue Zeitnek. Karl Liebknechttel és Rosa Luxemburggal a forradalmi baloldal egyik vezetője lett. A német szociáldemokrácia története című négykötetes műve alapvető forrásmunka. Irodalomtörténeti és esztétikai munkássága is jelentős, nagy érdemei vannak a műalkotás, a művészet történelmi megalapozásában. Irodalmi vonatkozású fő műve a Lessing-legenda. Ő volt Marx és Engels műveinek kiadója. 1919. január 29-én halt meg Berlinben.

[9]

1849. február 27.

Kápolnai csata

[10]

1861. február 27.

Megszületett Rudolf Steiner német filozófus

Az ún. antropozófia elméletének megalapozója Kraljovec-ben (ma: Horvátország) született.lMatematikát, filozófiát és természettudományokat tanult Bécsben. 1882-87-ig Goethe természettudományos írásait rendezte sajtó alá, és közben házitanítóként tevékenykedett. 1890-97 között a weimari Goethe-Schiller archívum munkatársa volt, s közben jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett (A szabadság filozófiája, Kiegyezés az európai szellem-történettel). 1897-ben áttelepült Berlinbe és társkiadója lett az Irodalmi Magazinnak. 1904-ben megjelent írásával rakta le az ún. antropozófia irányzatának alapjait. Elméletének lényege, hogy az isteni eredetű teozófia helyett az emberről való bölcsességre, az antropozófiára kell törekedni. Az ember - szellemi képességeinek tudatos fejlesztésével - eljuthat a `tiszta gondolkodás állapotába`, amelyben képes az anyagtól független szellemi világ megtapasztalására. Őszintén vallotta a szabadság, egyenlőség és testvériség szentháromságát, mégpedig a társadalom úgynevezett `hármas tagozódásának` jegyében. E szerint a jogban és a politikában az egyenlőségnek, a gazdaságban a testvériségnek, míg a szellemben a szabadságnak kell (vagy kellene) megvalósulnia. Tanítványai már 1912-ben megalapították az Antropozófiai Társaságot. A tudós 1925. március 30-án hunyt el Dornach-ban.

[11]

1865. február 27.

Meghal Jósika Miklós

[12]

1872. február 27.

Az 1872. évi ipartörvény napi 16 órában maximálta a munkaidőt

Az 1872. évi ipartörvény napi 16 órában maximálta a munkaidőt, amely ezekben az évtizedekben átlag 12 óra volt, vasárnapi munkaszünet nélkül. Állandó munkásmozgalmi követelés a korban a 10 órás munkaidő bevezetése, ám a vasárnapi munkaszünetet is majd csak 1891-ben írja elő törvény a gyári munkásoknak. Az 1878-1889 közötti években csak 15 sztrájkra került sor, de 1890-ben a számuk 30. A főleg budapesti gyáripari munkabeszüntetések fő követelései bérekre vonatkoztak, ritkábban a munkaidő csökkentése és a munkavédelem javítása volt az indíték. Az utóbbit illetően az 1893-ban bevezetet iparfelügyelet intézménye jelentett előrelépést.

[13]

1873. február 27.

Megszületett Enrico Caruso olasz operaénekes

Nápoly nyomornegyedében nőtt fel. Tízéves korában már templomi gyermekkórusban énekelt, majd különböző mestereknél tanult. Hangját tanárai először nem találták különösebben ígéretesnek, de képességeit bámulatos kitartással fejlesztette és szüntelenül művelte önmagát. 1899-ben debütált a milánói La Scalában: a műsorváltozás következtében színre került Puccini-operában, a Bohéméletben Rodolphe szerepét énekelte. Milánó után London, a Covent Garden következett (1902), majd 1904-től a New York-i Metropolitan. Londonban az ismertebb operaénekesek rendszeresen eljártak Guffanti vendéglőjébe, ahol Caruso a művésztársaság központja lett. Korának legismertebb énekese volt, ragyogó, ércesen és mégis selymesen zengő hangjában az olasz hangzás szépségeszménye testesült meg. Számtalan szerepe közül kiemelkedett Radames alakítása Verdi Aida című operájában - a Celeste Aida kezdetű áriát sokan hallhatták a His Masters,s Voice felvételén. A budapesti Operaházban 1907-ben Radamest énekelte az Aidában. Nem rajta múlott, hogy sikere nem volt teljes. Carusót Budapesten tízszeresére emelt helyárakkal léptették fel - a bevételt a tüdőbetegek javára fordították. A nézőtéren helyet foglaló sznobok másmilyen hangot vártak az énekestől és érzéketlenek maradtak Caruso csodálatosan kulturált éneklése iránt. Valójában a közönség `bukott` meg azon az emlékezetes budapesti estén. Nápolyban hunyt el 1921. augusztus 2-án. Élete közvetve számos hőstenor karrierjét ihlette. Mario Lanzát akkor emelte a szárnyára a világhír, amikor őt alakította - és énekelte - A nagy Caruso című filmben.

[14]

1887. február 27.

Meghal Alekszandr Borogyin orosz zeneszerző

Alekszandr Porfirjevics Borogyin Gegyianov tatár-grúz herceg és egy katonaorvos feleségének törvénytelen gyermeke volt. Nevét a herceg egyik jobbágya után kapta. Apja, akit nem ismert, bőkezűen gondoskodott róla, halála előtt fel is szabadította, bár a fiú sosem élt jobbágysorban. Anyja, Avdotya Antonova szentpétervári polgári családból származott, gondosan és szeretettel nevelte különböző apáktól született három fiát. Borogyin jómódban nőtt fel, a nyelvek és a zene iránt érdeklődött, zongorázott, fuvolázott, csellózott, s már 1847-ben komponálni kezdett, de nevelőapja hatására lelkesen folytatta kémiai kísérleteit is. Korai darabjai között fuvola-zongora versenymű, s fuvolára, illetve gordonkára írt szonáták vannak. 1850-56 között a Sebészorvosi Akadémián tanult, majd a szerves vegyészet kezdte foglalkoztatni és e tudományágban szerzett 1858-ban doktorátust. Egy ideig katonaorvos volt, később az Akadémián adjunktus, majd 1864-től a vegyészet professzora lett. Döntő hatással volt rá megismerkedése 1862-ben Milij Balakirev zeneszerzővel, ekkor keletkezett első jelentős műve, az I., Esz-dúr szimfónia. Ők hozták létre Nyikolaj Rimszkij-Korszakovval, Modeszt Muszorgszkijjal és Cézar Kjuival az `Ötök` körét, amely Glinka nyomán egy új, az orosz népzenén alapuló nemzeti zenei nyelvet akart teremteni, emellett felhasználták a keleties és a spanyol-mór koloritot is. Borogyin 1869-ben kezdte írni II., h-moll szimfóniáját, ekkor vágott bele az Igor herceg komponálásába is. A szimfóniát csak 1876-ban fejezte be, az opera még jobban elhúzódott, ezért barátai, Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Glazunov már életében, 1885-ben elkezdték kiegészíteni a Borogyin által elzongorázott részletek emlékezetből történő rekonstruálásával, a szerző jóváhagyása mellett. Az Igor szövegét Borogyin írta, a középkori orosz elbeszélő hősköltemény, az Igor-ének alapján, amely az észak-novgorodi fejedelemnek a polovecek (kunok) ellen vezetett, 1185. évi sikertelen hadjáratát beszéli el. Az operát csak halála után fejezték be és hangszerelték meg - e téren Rimszkij-Korszakov stílusa igen közel állt Borogyinéhoz. Borogyin írt még két vonósnégyest, tucatnyi jelentős dalt, s további befejezetlenül maradt zenekari darabjait, a III., a-moll szimfóniát és a Közép-Ázsia pusztáin című szimfonikus költeményt. Az 1880-as években szerezte Spanyol szerenádját és D-dúr zongoratrióját. Borogyin számára a zene csak kikapcsolódás volt, a kutatást és tanítást mindig fontosabbnak tartotta. 1872-ben részt vett a nők számára indított felsőfokú egészségügyi tanfolyamok szervezésében - ez a cári Oroszországban egyáltalán nem volt természetes. Demokratikus nézetei révén az orosz női egyenjogúság aktív harcosa lett. III. Sándor cár zsarnoki uralkodása alatt (1855-1881) rendszeresen járt a rendőrségre, hogy a tüntetéseken letartóztatott diákjait kiszabadítsa. 1877-ben az orosz Akadémia tagja lett, közéleti tevékenysége egyre jobban igénybe vette. Hirtelen halt meg, egy szentpétervári bálon, 1887. február 27-én.

[15]

1902. február 27.

Megszületett John Steinbeck amerikai író

Szülőhazája, Kalifornia regényeinek is örök színtere. A Stanford Egyetemen biológiát hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. New Yorkban újságírással kísérletezett - sikertelenül. Visszatérve Kaliforniába egy Lake Tahoe-i üdülő gondnoka lett, s ekkor írta meg az Egy marék arany című első regényét, amely azonban, következő két művéhez hasonlóan, szinte észrevétlen maradt. Első sikereit az 1930-as évek közepétől megjelent, a gazdasági válság hatására írott műveivel aratta. Műveiben végigvonult a panteista színezetű miszticizmus és a biológiai determinizmus, valamint a nosztalgia a természettel, az anyafölddel való szorosabb kapcsolat és az ezt megvalósító életforma után. Legkiemelkedőbb műve az Érik a gyümölcs (1939), amelyben egy oklahomai farmercsalád vándorlását és nyomorát ábrázolta, de világsikert aratott az Egerek és emberek (1937), az Édentől keletre (1952) és a Rosszkedvünk tele (1961) című regénye is. 1962-ben kapott irodalmi Nobel-díjat `realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez`. 1963-ban európai körutat tett, s Budapesten is járt. New York-ban érte a halál 1968. december 20-án.

[16]

1902. február 27.

Megszületett Lucio Costa építész, Brazíliaváros tervezője

A francia származásű építész Toulon-ban látta meg a napvilágot. Tanulmányit befejezve az 1920-as években telepedett le Brazíliában. Latin-Amerikában ő honosította meg a Le Corbusier nevével fémjelzett modernizmust, vezette be a forradalmian új formákat és anyagokat. A gyarmati múlt építészeti formáinak tanulmányozása után neokolonialista stílusú épületeket tervezett. 1931-től Rio de Janeiróban a Művészeti Akadémia és hozzá kapcsolódó építészeti főiskola igazgatója volt. 1957-ben tervezte meg az új brazil fővárost Le Corbusier részvételével, s e tervek alapján 1966-ban kezdték meg Brasília (Brazíliaváros) építését. A dicsőséget azonban nem ő, hanem kollégája és legnevesebb tanítványa, a főváros legfontosabb épületeit tervező Oscar Niemeyer aratta le. A csalódott Costa mindenkitől elfeledve Rio de Janeiróba húzódott vissza és ott is halt meg 1998. június 13-án.

[17]

1906. február 27.

Meghal Samuel Langley, amerikai csillagász és fizikus

Langley Roxbury-ben született 1834. augusztus 22-én. Tanulmányai elvégzése után építő- és építészmérnök volt Chicagóban és St. Louisban, majd Bostonban a Harvard Obszervatórium asszisztens lett. Később matematikát tanított az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiáján, a marylandi Annapolisban. 1867-ben lett az Allagheny Obszervatórium igazgatója, s a Pittsburgi Egyetem csillagászat- és fizikaprofesszora. 1878-ban feltalálta a bolométert, amellyel a Nap sugárzó hőjét, felszíni hőmérsékletét és a napszínkép infravörös tartományát tanulmányozta. Megállapította, hogy a Nap sugárzási energiája nem egyenletesen oszlik el a színképben, 1888-ban színképatlaszt készített a Napról. Meghatározta a napállandót (a földi légkör határfelületének egységnyi területére egységnyi idő alatt érkező energia: 1,35 kW/m2), s ebből igen nagy pontossággal a Nap felszíni hőmérsékletét. Ő épített 1896-ban elsőnek levegőnél nehezebb, nem kormányzott repülőgépet, amely pilóta nélkül, gőzgéppel repült. Két gépének szárnyfesztávja 4,3 m volt, a gépek súlya 11,8 kg, s sikeresen átrepülték a Potomac folyót. Első, pilóta irányította gépét 1903-ban öthengeres, léghűtésű benzinmotor hajtotta, fesztávja 14,6 m, összsúlya 386 kg volt. A gép Charles M. Manly irányításával kétszer is lezuhant, a pilóta katapultált - 9 nappal a Wright-testvérek sikeres repülése előtt.

[18]

1917. február 27.

Megszületett Devecseri Gábor költő, műfordító

A budapesti születésű klasszika-filológusnak tizenöt éves korában Somlyó Zoltán előszavával jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete. 1934-ben érettségizett Budapesten. Egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd beiratkozott az egyetem görög-latin szakára. A Stemma-kör tagja és a Sziget munkatársa volt, a Nyugat is közölte verseit. 1939-ben szerzett diplomát, 1941-ben doktori címet; disszertációját Kallimakhoszról írta. 1938-ban adták ki Catullus összes költeményét az ő fordításában, s ezzel egyszerre műfordítóink élvonalába emelkedett. Ezután sorra jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész és Arisztophanész fordításai. 1946-tól a budapesti egyetem görög tanszékén tanársegéd volt, 1945-47-ben művészettörténetet tanított a Színművészeti Akadémián. 1948-54-ben a katonai akadémián őrnagyi rangban irodalmat oktatott. 1949-51 között a Magyar Írók Szövetségének főtitkára volt. Költeményeit erős intellektualizmus, humánus érzelmi világ, tudatos és igényes formaművészet jellemezte. A magyar irodalom egyik legkiválóbb műfordítójaként főként az antik szövegek átültetésében szinte új műfordítói iskolát teremtett. 89 író közel ezer versét, drámáját, regényét ültette át magyarra. A klasszikus műfordítói hagyományt sikeresen ötvözte egybe a modern életérzéseket kifejező magyar költői nyelvvel. Legjelentősebb alkotásai Homérosz Odüsszeiájának (1947) és Iliászának (1952) magyarra költése, valamint az Anakreón versei. Anakreóni dalok, a Királyok könyve és Ovidius: Átváltozások című művének átültetése. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette antik vonzalmait. Költői fő műve a Bikasirató. A József Attila-díjjal 1950-ben és 1952-ben, Kossuth-díjjal 1953-ban tüntették ki. Budapesten hunyt el 1971. július 31-én.

[19]

1933. február 27.

Felgyújtják a Reichstagot

A német nemzetiszocialisták 1933 január végi hatalomrajutását követően a március 5-i választás előtt ki akarták iktatni a kommunista ellenzéket, és erre felhasználták a Reischstag égésének ürügyét, amit óriási propagandával kommunista merényletnek minősítettek. Letartóztatták a német kommunista párt több tagját, majd Georgi Dimitrovot és a bolgár kommunista párt Berlinben tartózkodó másik két tagját is. A szeptember 21-december 23. között zajló lipcsei perben Dimitrovot - bizonyítékok hiányában - felmentették. A bűncselekményben részes holland Marinus van der Lubbét - aki bevallotta a gyújtogatást - halálra ítélték és 1934. január 10-én kivégezték.

[20]

1936. február 27.

Meghal Ivan Pavlov, a feltételes reflex kutatója

Ivan Petrovics Pavloc Rjazanyban született 1849. szeptember 26-án. Breslauban és Lipcsében tanult, majd visszatért Szentpétervárra, ahol 1891-ben a Kísérleti Orvostani Intézet professzora, majd 1913-ban igazgatója lett. Jelentős az emésztés és a vérkeringés élettanával kapcsolatos munkásága. A magasabb idegtevékenység alapmechanizmusának felfedezője. A feltételes reflexek kialakulásának, a gátlások osztályozásának, az alvásnak, az idegrendszeri típusoknak, az elmebetegségek keletkezésének és természetének feltárásával lehetővé tette a pszichológiai jelenségek fiziológiai magyarázatát. Híresek a kutyákkal folytatott, az emésztőmirigyek működésére vonatkozó kutatásai. A magatartás-lélektan fejlődésére is nagy hatású munkássága elismeréséül 1904-ben Nobel-díjat kapott. Leningrádban érte a halál.

[21]

1946. február 27.

Aláírják a magyar-csehszlovák lakosságcsere- egyezményt

A Budapesten aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt értelmében a csehszlovákiai hatóságok, annyi magyart telepíthettek ki, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról.
A második világháború előestéjén, 1938-39-ben szétesett a csehszlovák állam. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a Szudéta vidék Németországhoz került, az az évi első bécsi döntés pedig a Felvidék déli tisztán magyarlakta sávját visszacsatolta Magyarországhoz. A második világháború után a győztes nagyhatalmak visszaállították a soknemzetiségű kisállamot, Csehszlovákiát. A térképek újrarajzolása mellett Csehszlovákiában kimondták a magyarok "kollektív bűnösségének" elvét. Ezután a felvidéki magyarokat az 1945. április 5-én közzétett kassai kormányprogramban megfosztották állampolgári jogaiktól, sokakat átzavartak a határon, közülük mintegy 40 ezret pedig az elnéptelenített Szudéta-vidékre deportáltak. Ezután felajánlották az 1947-es párizsi békeértekezlet által is támogatott "magyar-csehszlovák lakosságcserét." Hosszas huzavona után is csak 70-80 ezer ember változtatott hazát, a magyarság erőszakos kitelepítése pedig a békekonferencián elsősorban a nyugati nagyhatalmak elutasító magatartása miatt meghiúsult. (A benesi dekrétumok ma is érvényben vannak mind Csehországban, mind Szlovákiában.)

[22]

1955. február 27.

Az NSZK elnyeri szuverenitását

Az 1954-ben létrejött párizsi szerződések ratifikálása után az NSZK elnyeri szuverenitását. A három nyugati megszálló hatalom hatályon kívül helyezi a megszállási statútumot, de továbbra is fenntart magának bizonyos kivételes jogokat: továbbra is jogukban áll szükségállapot esetén átvenni a kormányhatalmat. A szuverenitás elnyerésével egyidejűleg az NSZK csatlakozik a NATO-hoz, a nyugati katonai szövetséghez. Az NSZK a párizsi szerződésekkel elérte egyenjogú államként való elismerését és az Adenauer kancellár által áhított nyugati integrációt. A szerződések május 5-én léptek hatályba.

[23]

1957. február 27.

Meghal Kadic Ottokár régész

A magyar barlangi ősember-kutatás megalapozója Ópázován született 1876. július 29-én. Egyetemi tanulmányait Zágrábban, majd Münchenben végezte, növény-,állat-és őslénytanból doktorált. 1901-től a Földtani Intézet munkatársa volt. Részt vett az ország földtani felmérésében, a horvátországi Karszt területén fordult érdeklődése a barlangok felé. Ő a magyar barlangi ősember-kutatás megalapítója, Herman Ottó javaslatára a bükki Szeleta-barlangban 1906-ban végzett ásatásaival kezdődött a rendszeres hazai ősrégészeti kutatás. Más bükki barlangokban, így a Subalyukban, és más hegységek barlangjaiban is végzett ásatásokat. Elsőnek ismertette a lillafüredi István-barlangot, kiépítésénél szakértőként működött. Meghatározta és rekonstruálta a borbolyai ősbálnát. Ő irányította a budai várbeli `török pincék` feltárását, s létrehozta itt az első hazai barlangmúzeumot. Szorgalmazta a Pálvölgyi-barlang kiépítését és megnyitását, s részt vett a balatonfüredi Lóczy-barlang kiépítésében. Róla nevezték el az 1930-ban feltárt Szemlőhegyi-barlangot, amelyet elsőként térképezett fel. Megalapította és hosszú időn át vezette a Magyar Barlangkutató Társulatot. 1917-ben karsztgeológiából magántanári címet kapott, 1924-ben a gerincesek őslénytanának tanára lett, 1928-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett a budapesti egyetemen. 1929-ben elsőként készített törvénytervezetet a barlangok védelme érdekében. 1953-tól életműve alapján a föld- és ásványtani tudományok kandidátusává minősítették. 1913-tól szerkesztette a barlangászok szakfolyóiratait. Magyarország szinte minden jelentős barlangjában végzett ásatást. 1952-ben elkészítette a Kárpát-medence barlangjait ismertető (kéziratban maradt) munkáját. Fő művei: A magyar barlangkutatás ősrégészeti eredményei, A jégkor embere Magyarországon, A cserépfalvi barlang monográfiája, A budavári barlangpincék földtani viszonyai.

[24]

1958. február 27.

Meghal Harry Cohn amerikai filmproducer

Cohn New York-ban született 1891. július 23-án. Filmes karrierjét egy New York-i filmforgalmazó cégnél kezdte. 1920-ban testvérével Jackkel és Joe Brandttal megalapították a C.B.C. Film Sales Companyt. Ekkor Cohn Hollywoodba ment, hogy hozzáfogjon a filmgyártáshoz. A vállalatot később átszervezték és Columbia Pictures Corporation néven működött. Cohnnak jó érzéke volt új tehetségek felfedezéséhez, több sztár az ő igazgatósága idején indult a világhír felé: így Rita Hayworth, Kim Novak színésznők, vagy Frank Capra rendező. A Columbia egész sor örök emlékezetű filmet készített: Ez történt egy éjszaka, Váratlan örökség, Kék hold völgye, Mégis szép a világ, Tegnap született, Most és mindörökké, Híd a Kwai folyón.

[25]

1973. február 27.

Az amerikai indiánok megmozdulnak polgári jogaikért

Az 1970-ben alapított American Indian Movement (amerikai indiánmozgalom) fegyveres tagjai Dakota államban az oglala-sziúk rezervátumában megszállják Wounded Kneet az amerikai kormány indiánpolitikája elleni tiltakozásul. A helység megszállása történelmi talajon zajlik le: 1890-ben itt vívták meg a sziú háborúk utolsó ütközetét. Egy lovasosztag több mint 200 harcost, asszonyt és gyermeket ölt meg. Wounded Knee megszállása nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte élénk visszhangra talált. Számos jeles személyiség támogatja az indiánokat. 57 nap után véget vetnek a megszállásnak, miután a kormány késznek mutatkozik arra, hogy tárgyaljon az indiánokkal követeléseikről. A rezervátumban azután kivizsgálják a helyzetet, és nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az indiánok élhessenek jogaikkal.

[26]

1987. február 27.

A románok elítélik a háromkötetes Erdély története című művet

Egy évtizedes munka eredményeként jelent meg 1986 novemberében a háromkötetes `Erdély története` (főszerkesztő: Köpeczi Béla). A hivatalos Románia nagy ellenszenvvel fogadta, hiszen régóta kifogásolta, hogy a magyar történetírás egy sor kérdésben nem a hivatalos román álláspontot ismételgeti, s valójában azt is sérelmezte, hogy a magyarok egyáltalán nem foglalkoznak Erdély múltjával. Némi hallgatás után, 1987 februárjában N. Ceauşescu államvezér kifejezetten ezen mű miatt összehívta a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsát és a Német Nemzetiségi Dolgozók Tanácsát, s ezek együttes ülésén ő, valamint a központilag előre gyártott hozzászólásokban a résztvevők (munkás, paraszt, értelmiségi kiválasztottak) egyhangúlag elítélték a művet, azt a szocialista Románia elleni támadásnak, a nemzetiségek közti béke megzavarásának minősítették. A konferencia után hetenként jelentek mg szabványméretű nagy cikkek vezető román történészek tollából, amelyeknek vezérmotívuma az volt, hogy magyar részről politikai célú, "tudatos történelemhamisítás" folyik, amit vissza kell verni. Támadó cikket még a londoni Times-ban is megjelentettek, fizetett hirdetés formájában.

[27]

1990. február 27.

A Szovjet Legfelsőbb Tanács elfogadja az elnöki rendszer bevezetéséről szóló javaslatot

A dolog előzménye: Gorbacsov hatalmas lépéseket tett az SZKP gyengítése érdekében. Február 7-én a Legfelsőbb Tanács elnökeként keresztülvitte a szovjet törvényhozásban az alkotmány 6. pontjának eltörlését, amely az SZKP vezető szerepét törvényesítette. Ezzel vége szakadt a kommunista párt alkotmányos egyeduralmának. Miután február 27-én döntöttek az elnöki rendszer bevezetéséről, március 15-re összehívták a népi küldöttek rendkívüli kongresszusát az állam megválasztására. Itt Mihail Gorbacsovot választották államfővé, a Legfelsőbb Tanács új elnöke pedig Andrej Lukjanov lett. A szovjet államelnök - miután szeptemberben különleges hatáskörrel ruházták fel - végrehajtási jogköre formailag felülmúlja az amerikai és a francia elnök lehetőségeit is. Az elnöki dekrétumok törvénynek számítanak, Gorbacsov hatályon kívül helyezheti a köztársaságok törvényeit, feloszlathatja a parlamentet, illetve megvétózhatja annak határozatait.

[28]

1993. február 27.

Meghal Lillian Gish amerikai színésznő, a némafilmek egyik sztárja

Gish Springfield-ben született 1896. október 14-én. Már 1902-ben gyermekszínész volt Ohióban. A film számára húgával, Dorothy-val együtt D. W. Griffith fedezte fel. Általában gyengéd lelkű, szép fiatal lányokat alakított, akik szomorú helyzetben, kiszolgáltatottan élnek. Emlékezetes sikert aratott Az árvák a viharban, a Fehér apáca, és a Romola hősnőjeként. A hangosfilm diadala után főleg színpadi szerepeket vállalt. Egyebek között játszotta a Ványa bácsi Helenáját, a Kaméliás hölgy Margitját, a Hamlet Opheliáját. 1943-ban kezdett újra filmezni, de jellemszínészként, főleg anyaszerepekben. E filmek közül kiemelkedik: A pókháló, A vadász éjszakája, Parancs a gyilkosságra a Szerepjátszók. Emlékiratait két kötetben adta közre. Törékeny, szőke szépség létére erős egyéniség volt és tökéletességre törekedett. Sokszor a túlzásig beleélte magát szerepeibe. Egyszer egy haldoklási jelenet csúcspontján valóban leállt a légzése, le kellett állítani a felvételt. Az életben egyébként egyáltalán nem volt riadt naiva, a költészet mellett szerette a jó borokat is, kedvenc időtöltésének pedig a pletykálkodást tartotta. New York-ban érte a halál.

[29]

1998. február 27.

Meghal Máté János orgonaművész

A magyar református egyházzene és zenepedagógia kiemelkedő személyisége Tápon született 1934. június 6-án. Az 1960-as évek végétől haláláig a budapesti Kálvin téri templom vezető orgonista-kántora és karnagya volt. Tanított a Budapesti Református Teológiai Akadémián, a Károli Gáspár református Egyetem Hittudományi Karán, valamint a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. Ő alapította és vezette a Ráday kórust, meghatározó szerepet vállalt a magyarországi kántorképzésben. Az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar református énekeskönyv.