Liangzhu kultúra, ahol a halál új értelmet nyert

2025. október 9. 09:05 Múlt-kor

A Jangce-delta 5000 éves Liangzhu kultúrája a mai Kína egyik legfejlettebb neolit civilizációja volt. Dr. Sawada és kutatócsoportja nemrég 183 emberi csontmaradványt elemzett, amelyek közül 52-t tudatosan megmunkáltak. Ezek a leletek egyedülállóak a kínai régészetben, és új fényt vetnek arra, hogyan változott meg az ember és a halál viszonya a korai városi társadalmakban.

(Forrás: Sawada és mtsai 2025, Tudományos jelentések)

Korábban

A Liangzhu kultúra és városi fejlődése

A Liangzhu kultúra mintegy 5300–4500 évvel ezelőtt virágzott a Jangce folyó deltájában, a mai Dél-Kínában. A kultúra nevét a mai Liangzhu városról kapta, ahol a lelőhely található, és a korai kínai városiasodás egyik legjelentősebb példájának számít. A központokat erődített falak és árkok vették körül. A településekhez vízvezetékek, gátak, csatornák, szertartási oltárok, paloták, műhelyek és temetők is tartoztak – mindez fejlett társadalmi hierarchiára utal.

Dr. Sawada és kollégái a Liangzhu-kultúra lelőhelyein olyan megmunkált emberi csontokat találtak, amelyeket a csatornákba és árkokba dobtak. Ez az első és eddig egyetlen ismert példa az emberi csont megmunkálására a kínai neolitikumban.

A csontok között koponyacsészéket, maszkokra emlékeztető arckoponyákat, lemezes koponyatöredékeket, átfúrt koponyákat, lapított állkapcsokat és megmunkált végtagcsontokat azonosítottak. A kutatók szerint a maradványok férfiaktól, nőktől és gyermekektől egyaránt származnak, ami arra utal, hogy nem volt kor vagy nem szerinti megkülönböztetés.

Nem erőszak, hanem szertartásos megmunkálás

A csontokon nem találtak vágásnyomokat vagy erőszakra utaló jeleket. Ez kizárja, hogy háború vagy rituális gyilkosság állt volna a háttérben.
Sok csontot a Zhongjiagang nevű településen találtak, amely a Liangzhu-kultúra egyik fontos műhelye volt. A kutatók szerint ez azt jelzi, hogy a csontok megmunkálása szabványosított, talán rituális célú folyamat része lehetett.

Mivel hiányoztak a vágásnyomok, valószínű, hogy a csontokat a test bomlása után gyűjtötték össze, és csak ezután kezdték el megmunkálni.

A csontleletek 80%-a befejezetlennek tűnik, és tudatosan dobták őket a csatornákba. Ez éles ellentétben áll a korábbi időszakokkal, amikor a kisebb közösségek gondosan eltemették halottaikat.

A Liangzhu kultúrában ezzel szemben a halottakhoz való viszony alapvetően megváltozott. A kutatók szerint a városiasodás és a nagyobb, személytelen társadalmi struktúrák miatt a közösségi kötelékek fellazultak.

A halottak új jelentése a Liangzhu kultúrában

Dr. Sawada és csapata úgy véli, hogy a városlakók már nem azonosultak közvetlenül a halottakkal, akik gyakran „idegeneknek” számítottak a közösségen belül. A megmunkált csontok ezért nem szent tárgyak vagy ritka ereklyék voltak, hanem inkább könnyen hozzáférhető anyagok egy olyan társadalomban, ahol a névtelen halál mindennapossá vált.

A Liangzhu kultúra megmunkált emberi csontjai nem az erőszak, hanem a szimbolikus távolság jelei. Az ősök tiszteletének helyét átvette a praktikus vagy rituális felhasználás, ami azt mutatja, hogy a korai városi élet mélyen átalakította az ember és a halál kapcsolatát a korszakban.