Történelmi cement

2003. november 5. 11:22

Az Európai Unió 5. Kutatási és Technológiafejlesztési keretprogramjának egyik projektje a már a rómaiak által is használt, római cement újragyártására jött létre, hogy az európai örökségvédelemhez tartozó épületeket eredeti pompájukban állíthassák helyre.

Az 1,37 millió eurós támogatásban részesült projekt (ROCEM, vagyis `Roman cement to restore built heritage effectively`) az Európai Unió 5. Kutatási és Technológiafejlesztési keretprogramjának (FP5) Energia, Környezet és Fenntartható fejlődés szekciójába tartozik. A Nagy-Britannia, Csehország, Lengyelország, Ausztria, Németország és Szlovákia műemlékvédelmi szakembereiből álló konzorcium a történelmi cement elkészítéséhez szükséges nyersanyagokat, anyagjellemzőket, elöregedési tulajdonságokat valamint a védelmi és helyreállítási technológiákat igyekszik azonosítani.

Az elsősorban historizáló és Art Nouveau épületek homlokzatának díszítésére használt római cement 7-20 perc alatt megköt és az időjárási viszontagságokat is eléggé jól tűri. Az első világháború idején kibontakozó modernista-funkcionalista építészet azonban gyakorlatilag teljesen eltűntette az építőanyag iparból és ezzel lehetetlenné vált a korábbi homlokzatok pótlása, restaurálása is. Az újabb fajta Portland cement műemlékvédelmi szakemberek tapasztalata szerint nem tudta pótolni a legtöbb európai nagyvárosban meghatározó román cement homlokzatdíszítést. A ROCEM projekt tehát elsősorban örökségvédelmi célból kívánja használni a régi-új alapanyagot és technológiát.

A főníciaiaktól átvett terméskő és égetett mész (malter) keverékéből készített betonfalazást nevezték a rómaiak `opus caementitium`-ként. Vitruvius beszámol róla, hogy ezt a falazási technikát használták a legismertebb templomok, amfiteátrumok, vízvezetékek és fürdők építésénél (pl. Aquincumnál). A rómaiak a betonhoz mészhabarcsot használtak, a levegőn annak nedvessége behatása alatt porrá esett (hidrált) meszet vettek hozzá. A római cement néven továbbélő technológia homok, cement, tört kő és víz alapanyagok keverékéből áll.

A római cement a 19. század harmincas évei óta kedvező kötőanyag tulajdonságai miatt kezdett újra divatba jönni. Aspdin 1824-ben állította elő az angliai Leeds-ben a portlandcementet, Franciaországban pedig 1840-ben létesült először cementgyár. A vasbeton ősét - mint virágtartót - egy francia kertész, Joseph Monier 1867-ben szabadalmaztatta. Magyarország a román cement újrafelfedezése idején az európai építkezések közt elsőként alkalmazta a technológiát. A rendszeres cementgyártás 1870-ben a Benkő Károly által alapított nyergesújfalui román cement gyárban indult meg.