Ötven éve osztották ketté Vietnamot
Ötven éve ért véget a genfi Indokína-konferencia, melyen a nagyhatalmak megegyeztek a vietnami háborút lezáró fegyverszünetről.
Kettéosztott ország
| "Ho apó" |
A frissen hivatalba lépett francia elnök, Pierre Mendes-France szigorú határidőt jelölt ki a genfben tárgyaló külügyminiszteri konferencia résztvevőinek. Az egyezményt végül 1954. július 21-én kora hajnalban sikerült aláírni. Délután az elnök már elégedetten jelenthette be a francia parlament előtt, hogy "tisztes megállapodással" sikerült lezárnia a legalább 300 000 életet (ebből 92 000 franciát) követelő háborút.
A konferencia más résztvevői már korátsem voltak ilyen elégedettek, hiszen szerintük túl sokat kapott a kommunista Vietminh. Természetesen az Egyesült Államoknak is ez volt a véleménye - Amerika ugyanis 385 millió dollárt költött addig a kommunista vietnami hadsereg legyőzésére.
Dwight D. Eisenhower elnök Washigtonban közleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy az egyezmény egyes részei kifejezetten nem tetszenek neki, elsősorban Vietnam megosztása egy déli és egy északi országrészre. Eisenhower szerint az egyezmény sikere úgyis akkor látszik majd, ha kiderül, hogyan válik be a gyakorlatban.
A szenátus tagjai - méghozzá mindkét nagy amerikai párt részéről - még tovább mentek: az egyezményt egyenesen a kommunizmus térhódításának tekintették. "Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy egy ilyen egyezményt kényszerítettek Franciaországra" - fogalmazott a Szenátus republikánus vezére, Knowland szenátor. A genfi konferencia volt az első nemzetközi tárgyalás, melyen a kommunista Kína kormánya is jelen volt.
A genfi egyezmény főbb pontjai a következők voltak:
- Vietnamot a 17. szélességi kör mentén két részre osztják,
- az északi (11 millió lakosú) országrészt a kommunista Vietminh kormányozza Ho Si Minh vezetésével, a déli 23 millióst a nacionalisták Bao Dai császár és Ngo Dinh Diem miniszterelnök vezetsével,
- az északi országrész fővárosa Hanoi, a délié Saigon,
- 1956-ban népszavazást tartanak az ország újraegyesítéséről, és választásokat rendeznek azzal a céllal, hogy egységes kormányt hozzanak létre,
- a hadifoglyokat mindkét oldalon szabadon bocsátják,
- a francia csapatok visszavonulnak az északi országrészből, a Vietminh pedig a déliből,
- a kommunisták elismerik Laosz és Kambodzsa függetlenségét, és visszavonják csapataikat mindkettőből.
Saigonban a francia főparancsnok, Paul-Henri-Romuald Ely tábornok azt ígérte a helyi vietnami csapatoknak: "Csakúgy mint a háborúban, a békében is az önök oldalán maradunk". A vietnami népnek szóló üzenetében pedig kijelentette, hogy a franciák állják mindazoknak a költségeit, akik a kommunisták uralta északról délre kívánnak telepedni.
A genfi konferencia április 26-i megnyitása óta a franciák súlyos vereségeket szenvedtek a Vietminhtől, melyek közül a legsúlyosabb Dien Bien Pu elvesztése volt május 7-én. Az 55 napos ostrom után bekövetkezett vereség az indokínai francia uralom végét is jelentette. Az egységes Vietnam létrehozására irányuló választást és népszavazást, melyet az egyezmény előírt, sohasem tartották meg.
Saigonból Ho Si Minh város
Franciaország négy korábbi gyarmatából 1887-ben hozta létre Indokínát. Laoszt 1893-ban csatolták a gyarmathoz. 1940 és 1945 között a terület japán megszállás alatt állt.
A Vietminh 1941-ben alakult nacionalista pártként, melynek legfőbb célja Vietnam felszabadítása volt a francia uralom alól. Vezetője, a kommunista Ho Si Minh 1945. szeptember 2-án kiáltotta ki az ország függetlenségét.
Franciaország 1946 márciusában elismerte a Vietnami Köztársaságot, mely Tonkint és Annam északi részét uralta, ám az Annam és az ország többi részének irányítása feletti vita miatt nem sokkal később kitört a háború.
A gazdaság akkori állapota miatt a franciák aligha engedhettek meg maguknak egy ilyen költséges háborút, ezért egyre inkább a helyi nacionalistákat kezdték támogatni - a kommunista Kína által támogatott sereg ellenében.
A genfi egyezményt követően kétmillió észak-vietnami települt át a déli országrészbe. A dél-vietnami miniszterelnök, Ngo Dinh Diem nem volt hajlandó a kommunistákkal az ország egyesítéséről tárgyalni. A későbbiekben Kína, a Szovjetunió és a Vietminh is a déli területeken harcoló Vietkong mellé állt, pénzzel és fegyverekkel támogatva a kommunista felkelőket.
Az Egyesült Államok, mely a genfi tárgyalásokon még ellenezte az ország kettéosztását, 1965-ben csapatokat küldött a 17. szélességi foknál húzódó határ megvédésére. A véres és hosszan elnyúló, újabb vietnami háborúnak 1974-ben lett vége.
A győztes kommunisták 1975-ben egész Vietnamot uralmuk alá hajtották, ilyen formán megvalósult az ország egyesítése. Saigont pedig átnevezték Ho Si Minh várossá.
