Magyarországra szabadította a bresciai hiénát a megtorlást követelő császár
2022. október 6. 08:50 Szelke László
A dicsőséges tavaszi hadjárat sorozatos sikereire alapozva, és az olmützi alkotmányra válaszul a Magyar Országgyűlés 1849. április 14-én kimondta a Habsburg–Lotharingiai ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Ferenc József május 1-jén kelt levelében I. Miklós támogatását és beavatkozását kérte, az orosz uralkodó 200 ezres sereget mozgósított a magyar szabadságharc leverésére: az ország sorsa ezzel megpecsételődött. A szabadságharcot követő megtorlás csúcspontja a tizenhárom honvédtiszt aradi és Batthyány Lajos miniszterelnök pest-budai kivégzése volt.
„Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni” – mondta Radetzky tábornok a teljhatalmú táborszernagyról
Korábban
Harc a túlerővel
A magyarországi császári csapatok parancsnokává május végén kinevezett Julius Haynau 170 ezer fős seregével szemben a hozzávetőlegesen hasonló létszámú, az ellátásban és a kiképzésben is hátrányt szenvedő magyar honvédsereg nézett szembe. Az orosz csapatok érkezésével az erőviszonyok megváltoztak, a függetlenség védőinek a továbbiakban több mint kétszeres túlerővel kellett szembeszállnia.
A magyar vezérkarban megfogalmazódott és kidolgozott haditerveknek megfelelően a honvédeknek még az ellenséges seregek egyesítése előtt, külön-külön kellett volna legyőzniük az osztrák és az orosz csapatokat. A ragyogó tehetségű Görgei Artúrnak azonban nem sikerült megállítania Haynau támadásait, és a május 21-én visszafoglalt Pest-Budát már július 11-én kiürítették és átadták az osztrákoknak.
Buda 1849-es ostroma
A főváros elvesztése után a május 2-án hivatalba lépő, Szemere Bertalan miniszterelnök vezette kormány és a magyar országgyűlés a válságossá váló hadihelyzet következtében előbb Szegedre, majd Aradra költözött. A korábban sikert sikerre halmozó Bem József seregei július 31-én Segesvárnál, majd augusztus 6-án a Nagyszeben melletti Nagycsűrnél is vereséget szenvedtek, a szabadságharc utolsó jelentős, vesztes ütközetére augusztus 9-én, Temesvárnál került sor.
A temesvári csatavesztést követően augusztus 10-én Szemere kormányfő és Batthyány Kázmér külügyminiszter a minisztertanács felhatalmazásával felajánlotta a koronát a cári család valamelyik tagjának, ha az hajlandó biztosítani az 1848-as áprilisi törvények érvényességét. Orosz részről azonban teljes elutasításra találtak.
A kormányzó hű vezérei körében: Klapka György, Perczel Mór, Dembinszky Henrik, Kossuth Lajos, Bem József és Aulich Lajos
Az utolsó két erődig
Augusztus 11-én az államfő, Kossuth Lajos kormányzó-elnök a teljes katonai és politikai hatalmat Görgeire ruházta át. A teljhatalommal felruházott tábornok elhagyta Aradot, és még aznap haditanácsot hívott össze. Főtisztjei körében Görgei az oroszok előtti feltétel nélküli fegyverletétel javaslatával állt elő, amit a fegyveres harc kilátástalansága indokolt.
A javaslatot a haditanács elfogadta, s így augusztus 13-án a világosi vár alatt húzódó szöllősi mezőn a fősereg letette a fegyvert Fjodor Rüdiger lovassági tábornok előtt, majd még augusztus folyamán a további kisebb csapattestek is megadták magukat, vagy egyszerűen feloszlottak.
Görgei döntésével – miszerint csak az orosz csapatok előtt volt hajlandó a megadásra –, utalt arra, hogy az osztrákok nem voltak képesek legyőzni őt, és minden bizonnyal több száz, a honvédseregben szolgálatot teljesítő volt császári és királyi katonatiszt életét mentette meg a hírhedten kegyetlen Haynau rögtönítélő bíróságától, valamint a szinte biztos kivégzéstől.
A világosi fegyverletétel
1849 szomorú augusztusát követően csak két erőd, Pétervárad és Komárom folytatta a harcot. A körülzárt péterváradi várőrség szeptember 7-én feltétel nélkül átadta az erődöt az ostromlóknak, majd szeptember 27-én a bevehetetlen komáromi erődrendszer átadásának feltételeiről is megállapodás született.
Komáromot Klapka György vezetésével mintegy 20 ezer honvéd védte, ezért a gyors és zökkenőmentes megadás érdekében még az egyéb esetekben kérlelhetetlen és kíméletlen Haynau is komoly engedményekre kényszerült. A komáromi védők végül október 2–4. között teljes körű amnesztia és szabad elvonulás fejében átadták a várat, a politikusok és a katonák is sértetlenül külföldre távozhattak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
- 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
- Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
- Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
- Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban tegnap
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai tegnap
- Batthyány Gyula koncepciós pere tegnap
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában tegnap
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége tegnap
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya tegnap
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő tegnap
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” tegnap
