Kasmírban a mártírokra emlékeztek

Emlékmű Szrinagárban

A világpolitikai hírekben állandó villongások, zavargások, merényletek helyszíneként feltűnő Dzsammu és Kasmír állam központjában, Szrinagarban, 1931 július 13-án 22 kashmiri muzulmán tüntetőt lőttek agyon Hari Singh maharadzsa emberei.

 

A tüntetők a hindu király autokratikus uralmának eltörlését és egy hazaárulás vádjával elítélt muzulmán fiatalember szabadon bocsátását követelve vonultak fel Srinagarban a Központi Börtön elé.

 

Az India és Pakisztán között megosztott és vitatott hovatartozású nagyobbrészt muzulmánok lakta Kasmír a Himalája északnyugati részén fekvő Dzsammu és Kasmír régióból, valamint Ladakh, Baltisztán és Gilgit területekből áll.

 

Az indiai szubkontinensről 1947-ben kivonuló britek - a Mountbatten-terv keretében - az egykori gyarmatot két részre, a többségében hindu lakosú Indiára és a muzulmán többségű Pakisztánra osztották. A megosztás után pár hónappal, kitört az 1948-ig tartó háború India és Pakisztán között Kasmír birtoklásáért.

 

India és Pakisztán még 1949-ben az ENSZ kezdeményezésére megegyezett, hogy referendumot tartanak Kasmír hovatartozásának ügyében, ám a terület demilitarizálásában, amely a népszavazás előfeltétele lenne, azóta sem tudtak megállapodni.

Dzsammu és Kasmír, a ladakhi területtel egyetemben, Indiához tartoztak továbbra is, míg Kasmír északi része és a délnyugati Azad Kasmír (Szabad Kasmír) területek Pakisztán irányítása alá kerültek.

 

1959-ben újabb illetékes jelent meg a színen: Kína egy számára stratégiai fontosságú út építésekor megszállta Kasmír északkeleti részét, a Kínával határos indiai igazgatású Ladakhot, valamint egy pakisztáni fennhatóság alatti területsávot. Az 1962-es kínai-indiai háború Újdelhi vereségével végződött.

 

Hivatalos emlékezetpolitika

A két állam 1965-ben újból egymás torkának ugrott, de a status quo a háború végével változatlan maradt. 1971-ben ismét nyílt háború kezdődött, ennek eredményeként vált le Banglades Pakisztánról.

 

Az India igazgatása alatti Kasmírban a nyolcvanas évek végétől szervezett formát öltött a muzulmán szeparatisták ellenállása: a terület az indiai reguláris haderő és az ellene dzsihádot hirdető Pakisztán diplomáciai támogatását élvező iszlám szeparatisták küzdőterévé vált. Több tucatnyi kasmíri muzulmán szakadár csoport 1989-ben nyíltan fellázadt az indiai hatóságok ellen.

 

1996-ban indiai és pakisztáni reguláris csapatok ismételten harcokba bocsátkoztak egymással Kasmírban. Majd 1998 áprilisában Pakisztán nukleáris rakétakísérleteit először India nem hagyta válasz nélkül, mire megtorlásul újabb pakisztáni föld alatti atomrobbantás volt a válasz.

 

A muzulmán szepratisták különböző csoportjai kasmír hovatartozását illetően is eléggé eltérő igényekkel rendelkeznek: egyesek több autonómiát, szabad önrendelkezést, vagy teljes függetlenséget, Dzsammu és Kasmír állam Indiától való elszakadását, míg mások a terület Pakisztánnal való egyesülését követelik.
A kasmíri muzulmán szakadárok egyben megegyeznek: törvénytelennek tartják az indiai megszállást. A mártírok napja számukra a szabad önrendelkezés jogáért vívott harc szimbóluma.