Hadifogolyként kivégzett emberek maradványait találták őskori tömegsírokban

2018. június 29. 20:44 MTI

Már a kora kőkorszakban is végeztek ki hadifoglyokat – derítették ki régészek, akik hétezer éves „háborús” tömegsírokat tártak fel a mai Ausztria és Németország területén, és kilenc csontvázról megállapították, hogy fogságba ejtett támadókhoz tartoztak.

Korábban

A Stonehenge építése legalább akkora ceremónia lehetett, mint az ott tartott rituálék
Magyar kutatók segítségével derítették ki: Délkelet-Európa volt az őskor egyik genetikai és kulturális csomópontja
Rejtélyes őskori körárkokat vizsgálnak meg Zala megyében

A vonaldíszes kerámia kultúrájának idejében (7500-7000 évvel ezelőtt) alakultak ki Európában az első földműves kultúrák, amelyek eredményeképpen állandó települések jöttek lére. Az ezt megelőző gyűjtögető és vadászó időszakból egyáltalán nem maradtak fenn a kollektív erőszakra, háborúra utaló nyomok, ekkor azonban valószínűleg megszaporodtak az ilyen esetek.

Az ausztriai Aspern/Schletznél és különböző németországi lelőhelyeken lemészárolt férfiak, nők és gyerekek maradványait tartalmazó tömegsírokat találtak. Miközben a maradványok nagy része a megtámadott és elesett falusiakhoz tartozott, a németországi Szász-Anhalt tartományban lévő Halberstadtnál egy ásatáson a régészek foglyul ejtett támadók csontjaira is bukkantak.

2013-ban kilenc csontvázat tárt fel Halberstadtnál a Kurt Alt, a kremsi Duna Egyetem munkatársa vezette kutatócsoport. A csontvázakat egy csupán mintegy két méter átmérőjű halomban egymásra fektetve temették el. Az eltört végtagok nem voltak kiigazítva lefektetve, minden koponyán – ráadásul a tarkón – sérülések mutatkoztak. A sérülések tompa fegyverektől származtak, például kőbaltától, buzogánytól vagy hasonlótól – mondta Alt.

Mielőtt elföldelték volna őket, a testeket valószínűleg a földön fekve hagyták egy ideig, mivel néhány csonton állatoktól származó harapásnyomok láthatóak, egyes testrészek teljesen hiányoztak. A szakértők szerint ezeket valószínűleg dögevők vihették el.

A kilenc áldozat közül hét biztosan férfi, két másik esetében nem lehet bizonyossággal megállapítani a nemet. A legfiatalabb 16-20 év közötti, a legidősebb 30-40 év közötti, tehát mindannyian viszonylag fiatalok voltak. A friss sérüléseken kívül semmilyen testi problémájuk nem volt. Fogzománcuk és csontjaik izotópos vizsgálata alapján megállapították, hogy nem a helyi falu lakosságához tartoztak. Genetikailag azonban nem különböztek az akkoriban itt letelepedett csoporttól, tehát valószínűleg nem túl távolról érkeztek.

„Hétezer évvel ezelőtt tehát nyilvánvalóan célzottan megöltek egy csoport fiatal és nem helyi felnőttet” – közölték a kutatók. A kivégzést harc előzhette meg. Az áldozatoknak a koponyasérüléseik mellett kéz-, láb- és bordatöréseik is voltak, amelyek éles fegyverektől származtak. A nyomok arra utalnak, hogy csődöt mondott támadók lehettek, akiket tompa fegyverrel a tarkójukra mért célzott ütéssel sorban kivégeztek. Az egyik egyén, egy 25-35 éves, 162 centiméteres férfi koponyáját több halálos trauma is érte.