Szívszorító képek az 1970-es évek Glasgow-jának nyomornegyedeiről
2015. október 14. 16:30
Bár az emberek többsége a második világháború utáni Nagy-Britanniát a jóléttel szokta összekötni, a nyomor ezekben az évtizedekben még ugyanúgy jelen volt a brit városokban, mint Dickens regényeiben. A glasgow-i nyomornegyedekben még kevesebb mint ötven évvel ezelőtt is borzalmas körülmények uralkodtak. A manapság már a hetvenes éveiben járó fényképész, Nick Hedges az 1970-es években három éven át fotózott Glasgow legszegényebb negyedeiben. A város nyomortelepein sok család olyan egyszobás lakásban volt kénytelen élni, ahova még a víz és az áram sem volt bevezetve, a helyiség viszont hemzsegett a különböző élősködőktől. A nedvességtől átitatott épületek bejáratát a különböző építkezésekről származó törmelékkupacok takarták el, a patkányok pedig mindennapos vendégnek számítottak a telepeken.
Korábban
Hedges képei egy ingyenesen látogatható edinburgh-i szabadtéri kiállításon lesznek láthatók, miután a hatóságok feloldották a fényképek bemutatásukra vonatkozó tilalmat. A képek mögötti történetek olykor legalább annyira sokkolóak, mint maguk a fotók. Az egyik képen az látható, amint egy anya a szemétkupacon át tol be egy babakocsit egy Gorbals negyedbeli bérlakásba. A nő és családja néhány nappal ezelőtt arra ébredt, hogy egy buldózer éppen azt az épületet készül lerombolni, amelyben élnek. A férjnek ki kellett kelnie az ágyból, hogy üvöltve leállítsa a rombolást, és ezzel megmentse családját a biztos haláltól. A munkálatokat vezető férfi nem is gondolt arra, hogy ezekben a borzasztó állapotban lévő lakásokban még bárki lakhat, ezért nem is tartott ellenőrzést a munka megkezdése előtt.
Egy másik képen egy egyszobás lakásban élő, Maryhill negyedben lakó család látható. Az anyuka és gyermekei éjszaka úgy próbálták meg elriasztani a patkányokat, hogy éjszakára égve hagyták a villanyt. Volt, hogy egyetlen éjszaka alatt tizenhat, szobájukba betolakodó patkányt számoltak meg.
A fotókat készítő Hedges elmondta, hogy nincs olyan kép, amelyre büszkébb lenne a többinél. „Az emberek szavai és a történetek, amelyeket fotózás közben hallottam, ugyanolyan fontosak. Együtt több jelentést hordoznak, mint amire egy kép önmagában képes lenne” – jelentette ki a fotós. „Nem felejtettem el egyetlen, általam lefotózott ember nevét, vagy a beszélgetéseket, amelyet negyven évvel ezelőtt velük folytattam. Ugyanolyan tisztán emlékszem rájuk, mintha az egész tegnap történt volna” – tette hozzá Hedges.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- A fájdalomcsillapítás kínnal teli története 16:57
- Konstantinápoly felemelkedése 16:07
- Az Északi-sarkvidék 400 évig rejtett bálnavadász temetői olvadnak ki 15:05
- Egymillió éves ismeretlen arc Spanyolországban 14:07
- Kultúrát receptre – kísérleti projekt indult Svájcban 13:23
- Ferdinand von Zeppelin szerényen önmagáról nevezte el a "léghajók atyját" 12:09
- Több, mint nyolcmillió forintot is érhet az a gyűrű, amit egy nyugdíjas talált 11:09
- Mi a különbség a mumifikálás és a balzsamozás között? 10:02
