Sörrel leöblített őskori lakomák – gasztrokutatás a régészetben
2014. augusztus 28. 12:03 Berényi Marianna
Az utóbbi időben egészen meglepő gasztronómiai tárgyú régészeti híreket olvashatunk. Őskori söröket főznek Kanadában egy kísérleti régészettel foglalkozó szakember segítségével, miután kémiai analízist végeztek a különböző ásatásokon talált edényeken, és több szempontból is tanulmányozták a lelőhelyeket. A borfogyasztás nyomára bukkantak 7400 éves cserepeken észak-nyugat Iránban, sőt 2011-ben egy örményországi barlangban hatezer éves szőlőprés is előkerült. Hasonlóan egyre többet tudunk a neandervölgyi ember sütés-főzési tudományáról vagy a kőkorszak hétköznapjairól. Sok minden más mellett külön kutatási téma a tejcukoremésztés képességének kialakulása, ami a mai orvostudomány számára is lényeges információkat közöl. Mindez nem a bulvármédia torzítása, hanem megalapozott tudományos eredmény, annak ellenére, hogy a régészeti feltárások közben csak nagyon ritkán kerülnek elő ételmaradványok. A legújabb kutatások ugyanakkor nem állnak meg a feltárások bemutatásánál, hanem következtetéseket vonnak le például a különböző alkoholos italok társadalmi és gazdasági jelentőségéről, az egyének egymáshoz vagy az univerzumhoz való viszonyáról, a hétköznapi és az ünnepi étkezések egy-egy közösségben betöltött szerepéről. Különösen a nagyszámú résztvevővel, nagy mennyiségű étellel, itallal kísért lakomák elemzése területén találkozhatunk figyelemre méltó és akár múzeumi bemutatásra váró konklúziókkal - írja Berényi Marianna a MúzeumCafé legújabb számában.
Korábban
Divatos irányzat
„A lakoma (feasting) mint társadalomtörténeti kérdés az utóbbi két évtizedben megmozgatta a régészetet, újfajta diskurzus elindulásával Amerikában és Nyugat-Európában igen divatos kutatási irányzattá vált. A szociológiai, illetve a kulturális antropológiai kutatások nyomán már régóta nyilvánvaló volt, hogy az étkezés nemcsak a létfenntartáshoz szükséges, hanem társadalmi aktus is, sőt a társadalomszervezés egyik legfontosabb eszköze” – fogalmazott Kalla Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének docense A lakoma mint kutatás probléma című írásában.
Az utóbbi évek szemléletváltásának köszönhetően ma már írásbeli források nélkül is egyre összetettebb képet alkothatunk a különböző korszakokban élt népek táplálkozási szokásairól, illetve valóban hitelesen rekonstruálhatók rég eltűntnek hitt ételek és italok. A természettudományos vizsgálati módszerek révén a nyersanyagok, az eredeti ételek, az emberi testek maradványai, a tároló és ételkészítő eszközök beszédes leletekké váltak. Az archeozoológia, az archeobotanika, a palinológia, a fizikai antropológia, a molekuláris biológia fejlődése mellett a régészet módszertani megújulása is új kapukat nyitogat: amióta a tárgyi emlékanyag vizsgálata mellett a hozzá kapcsolódó hétköznapi és rituális cselekményekre, társadalmi, gazdasági kapcsolatokra is fókuszál, újabbnál újabb meglepő eredmények születnek.
A National Geographic Stonehenge – A rejtély megoldódik című ismeretterjesztő filmjének köszönhetően világszerte ismertté vált, milyen kutatásokat végeznek és hipotéziseket szőnek a területen ásatást végző régészek. A Stonehenge Riverside Project (2003–2009) azon az elméleten alapult, hogy a helyszínen nem csak egy kőkört, hanem egy jóval kiterjedtebb prehistorikus komplexumot kell feltárni. Ennek megfelelően kiterjesztették a kutatást a környező vidékre, többek között a Stonehenge-től néhány kilométerre található Durrington Wallsra, ahol Európa eddig megtalált legnagyobb kőkorszaki településének nyomára bukkantak. Durringtonban jó ideje bizonytalanságot okozott egy másik lelet, amely meglepő hasonlóságot mutat Stonehenge-dzsel: a fából készült, de ellenkező irányba tájolt szerkezet körül mérhetetlen mennyiségű állatcsont (főleg sertés-) és edénytöredék került elő, amelyek hatalmas, rendszeresen ismételt lakomákra utalnak. Ugyanakkor Stonehenge körzetében ilyesmire nem akadtak, temetkezésekre utaló nyomokra viszont igen.
Míg a kőépítményt és a hozzá vezető utat a nyári napfelkeltéhez tájolták, addig a faépület a napforduló naplementéjéhez igazodik. Az ásatást vezető Mike Parker Pearson – sokak által vitatott – hipotézise szerint a kőkorszaki sziget lakói az év bizonyos időszakaiban azért vándoroltak ide, hogy részt vegyenek egy olyan ünnepségen, amely az élet és a halál körforgását jeleníti meg. Elképzelhető tehát, hogy Durrington Walls egykor az élők világát képviselte, Stonehenge pedig a halott ősökét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2014
- Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
- Rembrandt, a titokzatos
- Híres történelmi csókok
- Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
- A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
- A Horthy-Hitler-találkozók históriája
- Meghökkentő múltbéli fogások
- A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
- Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
