Kálvin és a népszerűtlen genfi reformok

2014. május 27. 12:12 Németh Máté

Korábban

A Szervét Mihály ügy – nyakazás helyett máglyahalál

Kálvin János tevékenységét beárnyékolja Szervét Mihály eretnekként való megégetése. A spanyol humanista számtalan tudomány területén kipróbálta magát, orvosként a kis vérkör leírójaként maradt fenn a neve, de teológiai munkássága is maradandó volt, az antitrinitárius (szentháromság tagadó) egyház következetes híveként szerzett hírnevet. Teológiájának kulcspontja Isten lényének abszolút egysége és oszthatatlansága volt, ugyanakkor tagadta a predesztinációt is (eleve elrendelés), ami a kálvini tanok egyik sarokkövének számított. A spanyol nézeteivel sok jóra nem számíthatott akkor, amikor gyakorlatilag állandó vallásháborúk borították lángba Európa legtöbb államát.

Szervét nézetei miatt 1553-ban menekülni kényszerült Franciaországból – itt máglyahalálra ítélték távollétében – és noha Kálvin figyelmeztette, hogy az élete Genfben sincs biztonságban, mégis a svájci városba utazott. Ahogy az várható volt, a városban letartóztatták és kínvallatásnak vetették alá, de ő a szentháromság híveit ateistának nevezte. A városi tanács halálra ítélte, törvényszéke világiakból állt, Kálvin csak szakértői minősítésben vett részt a perben. Miután sikertelenül próbálta rábeszélni az eretnek teológust nézetei visszavonására, a francia jogász igyekezett legalább a kivégzés módját fájdalommentessé tenni: máglyahalál helyett nyakazást javasolt. Elképzelése kudarcot vallott, Szervét Mihály végül 1553 októberében Genfben máglyahalált halt.

Kálvinnak az ügyben tanúsított türelmetlensége, példátlan kegyetlensége alaptalan feltételezésként értékelhető. A korszak ugyanis tele volt kíméletlen kivégzésekkel, vallási okokból történő gyilkosságokkal. Szervét Mihály egyedüliként halt meg Genf városában Kálvin idejében vallási okokból, úgy, hogy az ítélkezés és a büntetés kiszabása (Genfben ennek két lehetséges formája lehetett: száműzetés vagy kivégzés) a városi tanács feladata volt.

Az adott történelmi helyzetben tehát általánosan bevett szokás volt, hogy az eretnekség vádjával elítélt személyeket kivégzik, így volt ez Európa számos országában. Ahogy Alister E. McGrath vallástörténész írja: „A római katolikus, a református, a lutheránus és az anglikán egyház egyformán elítélte és kivégezte a maga Szervét Mihályait, akár közvetlenül, akár – mint Kálvin – közvetve.”