Hány maja élt Tikalban?

2013. július 2. 14:20

Egy ősi kukoricaföld maradványai segíthetik a kutatókat abban, hogy megállapítsák, hozzávetőleg hányan éltek egy időben a legendás maja település, Tikal területén.

Korábban

A piramisokkal „zsúfolt” guatemalai romváros, Tikal az egyik legnagyobb régészeti lelőhely Közép-Amerikában, s a legnagyobb a maja civilizáció által alapított városok közül. A hatalmas kiterjedésű városállamban már az i. e. 4. században emeltek monumentális épületeket, s a maja klasszikus korban, i.sz. 200 és 850 között élte virágkorát. Ezt követően már nem építettek több nagy műemléket, néhány nemesi palota leégett és a lakosság jelentősen megtizedelődött, majd a 10. század végére teljesen elhagyták.

Kutatók egy csoportja most újra visszatért a guatemalai dzsungel mélyén rejtőző városállam egykori területére, de ezúttal nem azért, hogy további kincseket tárjanak fel, hanem hogy a tikaliak mezőgazdálkodási tevékenységeinek fellelhető nyomaiból képet kapjanak a lakosság számáról.

A lakosság számarányára vonatkozó becslések széles skálán mozognak: a legvalószínűbb, hogy – bár nem elképzelhetetlen a 100 ezer fő sem – 30 és 60 ezer között mozoghatott Tikal lakosainak száma, de még ehhez is nagyon fejlett mezőgazdálkodási rendszerhez volt szükség – vélekednek a kutatók.

Chris Balzotti (Brigham Young University, BYU) és kollégái 185 földminta karbonizotópjában kukoricamaradványokat kerestek, majd műholdfelvételeket készítettek a területről, ahol egyébként a legtöbb kukoricát termesztették a maja városok közül. A régészek korábban úgy vélekedtek, hogy a maják a Tikalt körülvevő hegyek oldalában művelték meg a növényt, hasonlóan a régió ma élő lakosaihoz.

A BYU szakemberei viszont arra az eredményre jutottak, hogy a maják nem a magasan fekvő területeken termesztették a kukoricát, hanem a bajosnak nevezett lápok mellett, tehát jóval alacsonyabban. A kutatásból az is kiderült, hogy a maják emiatt az esőerdők egy részét kivágták, de volt, ahol a lombozat alatt tovább folyt a növénytermesztés.