Nem patkányokon éltek az I. világháborús brit katonák

2013. május 28. 08:44

Marhahús tea, krumplis pite, fügével készült pudding - egy új kutatás szerint a legfinomabb falatok várták az első világháborúban harcoló brit közkatonákat a lövészárkokban, az ízletes és tápláló ételek ráadásul bőséggel álltak rendelkezésre a nyugati fronton.

Korábban

Az első világháború végére 5 363 352 főre nőtt a brit hadsereg, közülük 2 360 400-an a nyugati fronton teljesítettek szolgálatot. A feladat óriási kihívások elé állította a katonák ellátásáért felelős Royal Logistic Corps (RLC) egységét, illetve elődjét, az Army Service Corps-t (ASC). Az ASC azonban nagyszerűen ellátta logisztikai feladatát, sőt a nyugati fronton a nélkülözés közepette is pompás ételek várták a nyugati fronton harcoló brit közkatonákat (Tommy) – derült ki az RLC levéltári anyagainak kutatásából.

Andrew Robertshaw, a Royal Logistic Corps Museum kurátora levéltári anyagokat és a katonák visszaemlékezéseit fésülte át. Ezekben olyan, mára szinte elfeledett ízekre bukkant, mint a marhahús tea (beef tea), a birkahús-leves, a disznósajt, a krumplis pite és a fügéből készült puding. De az első világháború gasztronómiai forradalmat is kirobbantott a britek körében, hiszen ekkor terjedt el a curry és a tojás sültkrumplival (egg and chips).

Az első világháború évei alatt az ASC köteléke hatalmasra duzzadt: 12 ezer tiszt és 320 ezer katona felelt a Tommy-k ellátásért. „A katonák általában mindig zúgolódnak az élelmezés miatt, az ASC azonban hatalmas logisztikai teljesítményt vitt végbe” – fogalmazott Robertshaw. „Talán egy-egy étkezés kimaradt, vagy nem élvezték annyira és unalmassá vált, de a ’felszolgált’ ételek tápértéke rendkívül gazdag volt” – tette hozzá.

És valóban: egy korabeli háromfős brit család (két felnőtt, egy gyermek) másfél kilogramm birkahúst, alig 10 kilogramm kenyeret és alig több mint 12 kilogramm krumplit fogyasztott hetente, miközben a közkatona fejadagja 4 kilogramm kenyér, fél kilogramm angol szalonna és másfél kilogramm zöldség volt – ez napi 4600 kalóriát jelent, szemben az otthoni 3400-zal. De ha még ez sem lett volna elég, a szolgálaton kívüli katonák további élelmiszert vásárolhattak maguknak, amely opció még az otthon maradottaknak sem állt fenn. A nyugati fronton harcolók ráadásul élelmiszercsomagokra is számíthattak az otthoniaktól, így hamis az az állítás, hogy a katonáknak nem maradt volna más a lövészárkokban, csak a kilapított patkány (rat-au-van).

A katonák legfőbb tápláléka a besózott marhahúskonzerv volt, amit főleg Argentínából importáltak. Igen népszerű volt a curry, ezt a brit hadseregben szolgáló indiai katonák terjesztették el; a párolt húshoz borsot és egyéb fűszereket adtak, s leginkább hidegen szervírozva jött ki kellemes íze. A katonák szerették a disznóból és babból főzött Maconochie-t is, s általában igaz, hogy a szakácsok mindent felhasználtak: a vadgombát, a csalánt, illetve a körömvirágot, sőt vegetáriánus fogásaik is voltak az indiaiak számára.