A református egyház történetének kutatása

Kemény ellenfél

Elöljáróban néhány speciális szempontot vetek föl. A szovjet bolsevik-típusú diktatúra a Baltikum és a Balkán közötti térséget - tudvalévően - 1940 és 1990 között tartotta uralma alatt. Ez a fél évszázad egyház-állam-társadalom viszonyának egyetemes történeti perspektívájában új, számos alapvonásában addig nem ismert fejezetet képez. Egy ázsiai eredetű despotizmus a modern korban először ütközött a nyugati kereszténységgel, az európai kultúra egyik meghatározó tartozékával.

A kommunista diktatúrák kezdettől fő ellenségeik körében tartották számon az egyházakat, és nyíltan hirdették belátható időn belüli fölszámolásuk stratégiáját, melynek eszmei ideológiai gyökerei a szovjet zónában is - paradox módon - a nyugat-európai fölvilágosodás radikális antiklerikális ágához nyúltak vissza. Vajon volt-e a cél megvalósításának átgondolt, egységes terve, amit bábállamokra és egyházakra forgatókönyvenként bontottak volna le, vagy az önkényuralmi rendszerek működéséből adódóan, az állandó ellenségkeresés és megsemmisítés folyamatába illeszkedve, akár automatizmusként érvényesült az egyház- és vallásüldözés? Valószínű a szovjet irányítás és mintaadás, ám a kutatások egyelőre nem teszik lehetővé a részletesebb választ.

A protestánsokra fókuszálva, esetükben az angolszász-német-skandináv világ ugyancsak fontos alkotóelemével kerültek szembe. A túl távoli dimenziók helyett a következőkben a magyarországi reformátusokra összpontosítunk. Miért kellett a hatalomra törekvőknek mindenképpen odafigyelni rájuk?

1. Az 1930-1940-es években a magyar református egyház számos tehetséges, jól fölkészült vezetője és vélemény- formálója révén igen jó szellemi kondícióban volt.

2. A protestánsok a függetlenségi hagyomány legközvetlenebb képviselőiként tekintettek magukra, és sokan mások ugyancsak így tekintettek rájuk, amit a reformátusok etnikai egységükkel nyomatékosítottak, majd az első világháború után szociális érzékenységük is erősödött.

3. Több körülmény következtében 1948-ban a református egyházra osztották a pártállami kívánalmaknak megfelelő „jó tanuló szerepét” (Kiss Réka többször használt kifejezése), ami a forradalom leverése után új elemekkel gyarapodott.

Tanulmányunkban nincs lehetőség összehasonlító vizsgálatra, ez azonban nem jelenti azt, hogy a református egyház története elszigetelhető más hazai egyházakétól. Például abban a kérdésben, hogy vajon a magyarországi kommunista egyházpolitikának léteztek-e különböző tradíciójú egyházakra specializált, markáns elképzelései vagy alkalmanként és esetenként alakult, hogy egyenként illetőleg együtt miként viszonyulnak hozzájuk. Mindkét lehetőség mellett szólnak adatok, de kielégítő választ erre a kérdésre sem tudunk még adni. A világegyház, a pápaság, a hierarchikus szervezet, a legnagyobb lélekszámú hazai felekezet fontos tényezőkként indokolják a katolikusok iránti súlyozott érdeklődést a térségben kisebb lélekszámú és szigetprotestantizmussal szemben.

A szakirodalmi eredmények áttekintése előtt a tájékozódást segítendő, kísérletet teszünk a 45 év egyháztörténeti periodizációjára.

I. 1945-1948: Az 1919-es azonnali teljes kommunizálással szemben, a szovjet megszállás első időszakában a vallásos híveket nyugtató, az egyházak működését biztosító nyilatkozatok dominálnak. Közben azonban radikális társadalompolitikai döntésekkel komoly csapások sújtják az egyházakat (földosztás, iskolaállamosítás, egyesületek betiltása stb.). A folyamat a kényszeregyezménybe torkollik.

II. 1948-1955: befejeződik az egyházak ellehetetlenítése, működésük beszűkítése, intézményeik, vagyonuk államosítása. Lojálisra cserélik a vezetést, de a középszintnél mélyebbre viszonylag kevéssé hatol a pártállami befolyás. Az Állami Egyházügyi Hivatal alapítása. Békepapság. Megfélemlítő „református” koncepciós perek. Nem erős, de nem elhanyagolható mértékű az egyházpolitikával való szemben állás.

III. 1955-1957: az ellenállás 1955-től fokozatosan spirituális mozgalommá válik, amely meg akarja újítani az egyházat, de nem jelöli célnak a társadalmi rendszer megváltoztatását. A Református Megújulási Mozgalom már a forradalom előtt nyilvánossághoz jut, majd alatta ér a csúcsára. A bukás után, 1957 kora tavaszra erőszakosan fölszámolják. Restauráció, megfélemlítés, megtorlás, aminek legsúlyosabb történése Gulyás Lajos levéli lelkész kivégzése.

IV. 1958-1968: a régi, lemondott-lemondatott, kompromittálódott egyházi vezetés helyére új, pártállami szempontból a forradalom előttihez hasonlóan újra teljesen megbízható kerül. A direkt egyházirányítás és ellenőrzés fokozatosan teljessé válik, egyidejűleg lassanként új politikai taktika érvényesül: az állam érdekeit a kollaboráns egyházvezetők képviselik, ők a végrehajtói a politikai hátterű fegyelmezésnek is. További perek. Az ellenállás lényegében megszűnik vagy passzivitásba szorul.

V. 1968-1990: nem kerül sor újabb református perre, a rendőri beavatkozás megszűnik. Az egyház élete csaknem vegetál. Az antiklerikális állampárti retorika csillapodik, bár a vallás megszűnésének tételét nem adják föl, annak bekövetkezését távolabbi időre prognosztizálják, helyére az állam és az egyház jó viszonyának hangoztatása lép. Marxista-keresztyén (látszat) párbeszéd. Jelentéktelen egyházpolitikai engedmények, lényeges változást csak az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnése (1989) és a kényszeregyezmény fölbontása hoz (1990), ami egyidejűleg a rendszer és a korszak végét jelenti.

1. Kemény ellenfél
2. Komoly politikai nyomás
3. A jövő kutatásai témái

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház