Troyes középkori tímárjai

Az i. e. 25 óta lakott Troyes (latin neve: Augustobona) egy mocsaras területre épült a Szajna partján. A város területének régészetét három időszakra osztják a kutatók: ókor, a 12. és a 16. század ideje.

A 12. században a Champagne-i grófok gazdasági intézkedéseinek köszönhetően sikerült elhódítani a mocsártól a területeket. Ezután új gátak és csatornák vezették le a Szajna vizét, így a talajvíz is csökkent. A város belsejében malmok és műhelyek alakultak a csatornák mentén, kereskedők és iparosok telepedtek le a mocsártól elhódított területekre. Az első tímár- és suszter műhelyek is a 12. században jelentek meg, amely folyamat a 19. század elejére a helynevekben csapódott le: „Les Bains de la Tannerie”; „Petite” és a „Grande Tannerie” utca.

A régészek az elmúlt napokban három, a nyers bőrök középkori feldolgozási technikáival dolgozó műhelyet tártak fel. Két-két és fél négyzetköbméteres téglalap alakú, egymás melletti medencéket ástak ki a kutatók, amelyek közelében több esetben hamut és csersavat tartalmazó hordókat találtak. A nagyobb medencék felhasználási célja valószínűleg az lehetett, hogy a bennük lévő lúgos víz és a hamu elegyébe áztatott nyers bőrökről leváljanak a szőrök, a szennyeződések és az egyéb idegen anyagok.

A csatornák vizével történő letisztítást követően erős, minden bizonnyal tölgyfakérget tartalmazó oldatba áztatták a bőrt, hogy megerősödjön és konzerválódjon. Habár Diderot Enciklopédiájából nyerhetünk némi ismeretet a témáról, a Troyes-i műhelyek működését és nyersbőreinek eredetét illetően vannak még fehér foltok.

Az árkok ásatásai rengeteg információt szolgáltattak a kutatók számára: lenyűgöző mennyiségben találtak használt kesztyűket, cipőket, bőröveket. Lejjebb ásva ló- és szamártetemek kerültek elő. Az állatok cserzőüzemekhez való közelsége további kérdéseket vet fel, különösen az állatok felhasználási céljai keltették fel a tudósok érdeklődését, mivel ezen állatok húsainak feldolgozása a középkori időszakban az egyház által tiltva volt.

Több mint egy méter mélységben a régészek a középkori házak kemény, döngölt földjét fedezték fel. Az épületek és a műhelyek favázzal és homokkőből készült téglákkal voltak elszigetelve a földtől. Az igényesen elkészített padló és a kövek megakadályozták, hogy rágcsálók juthassanak az épületekbe. A 13. század végétől csempehasználat is megfigyelhető ezekben a műhelyekben.

A tárgyalt időszakban a városias terület keskeny csatornákkal volt szegélyezve. A legtöbb tér (udvarok, kertek, műhelyek) pedig az utcákra nyíltak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői