A vérvétel fájdalmas története
2012. június 4. 10:33
A véradás ókori gyakorlata szív- és érrendszeri előnyökkel járt az anyagcserezavartól szenvedő, elhízott emberek számára – olvasható a BMC Medicine című folyóiratban közölt tanulmányban. Maga a művelet azonban korántsem volt fájdalommentes.
Ha az ókorban egy migrénnel küszködő egyiptomi vagy egy láztól szenvedő görög polgár orvoshoz fordult, a legelső dolog, ami megtörtént vele, az a vérvétel volt. A művelet – jobb eszköz híján – szikével vagy éles fadarabbal történt. A vérvétel Egyiptomból ered, onnan vették át a görögök, ahol az orvosok, így az i.e. 3. században élt Erasistratus, még úgy gondolták, hogy az összes betegség oka a bővérűség. Az i.sz. 2. század neves római orvosa, Galénosz már úgy vélekedett, hogy a jó egészségi állapothoz a négy testnedv (vér, nyálka, sárga és fekete epe) tökéletes egyensúlya kell. Írásainak és tanításának köszönhetően a vérvétel gyakorlata előbb a Római Birodalom területén terjedt el, majd Indiában és az arab világban is meghonosodott.
A középkori Európában a pestistől kezdve a himlőn és az epilepszián át a vérrögökig mindent így próbáltak gyógyítani. Az orvosok az alkar vagy a nyak vénáiból illetve artériáiból vettek vért – 1163-ig akár a papok és a szerzetesek is, mígnem egy egyházi ediktum meg nem tiltotta. Részben a tiltó rendelkezésre adott válaszul a borbélyok széleskörű szolgáltatást kezdtek a hozzájuk forduló pácienseknek nyújtani, aminek egyik része – a foghúzás és akár az amputálás mellett – a vérvétel volt. A prekolumbán társadalmakban a véradás viszont teljesen más célokat szolgált. A maja papok és uralkodók kőeszközökkel szúrták ki nyelvüket, ajkukat, nemi szervüket és más testrészüket, hogy vérükkel adózzanak isteneik előtt. A vérveszteséggel ráadásul transzba eshettek, amely állapot képessé tette őket, hogy megpillanthassák elhunyt szeretteiket és isteneiket.
A különböző gyógyászati eszközök felfedezésének köszönhetően a 18. században már kevésbé volt fájdalmas a művelet. A történet szerint Marie-Antoinette francia királyné egészségi állapotára – mielőtt életet adott volna első gyermekének – is jó hatással volt a véradás. Nem volt azonban ilyen szerencsés George Washington amerikai elnök, aki 1799. december 13-án torokfájással ébredt, s több mint 2 liter vért adott kevesebb mint 16 óra leforgása alatt. Életét már nem tudták megmenteni, orvosai úgy vélték, hogy halálát vérbőség okozta.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


tél
Múlt-kor magazin 2022
- A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
- Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
- Az embermentő Jane Haining
- Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
- Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
- Karikás Mihály és a Kis Pipa
- A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
- A Szentföld egy magyar tiszt szemével
- Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült
- Római kori tömegsírt fedeztek fel Bécsben 10:14
- Amikor a múltunk szuvenírré válik: a régészet feketepiaca 09:31
- Nő a trónon: Tauszert és Egyiptom utolsó próbálkozása az egységre 08:13
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról tegnap
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei tegnap
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban tegnap
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” tegnap
- Olaszok a két világháború közötti Magyarországon tegnap