Ókori hajóroncs a Fekete-tengerben

1 amfora már fent van

Ez a hajó még öregebb, mint azok a római hajók, amiket 2000-ben találtunk a Fekete-tengerben – mondja Ballard. – Ez a felfedezés a történészek számára nyújthat igen nagy segítséget, hisz mindeddig csupán írásos anyagok alapján tudták elképzelni a Fekete-tenger kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalán közlekedő hajókat.

Legutóbbi felfedezése Ballard életének egyik legfontosabb állomása volt, hisz egy Kr.e. 500-ból származó fahajót talált a Fekete-tenger mélyén, 300 méterrel a felszín alatt. Ebben a mélységben teljes az oxigénhiány, így a hajó anyaga épségben megmaradt. A mostani lelet sekélyebb vizekben fekszik, mindössze 80 méter mélyen, ahol a különféle organizmusok már elpusztították a faszerkezetet. A kutatók először csak egy nagy kupac amfora-halmot pillantottak meg, amilyeneket az ókori görög és római kereskedők használtak. A hajó darabjait a tenger fenekét borító üledék borította.

A hajóroncsot a kutatócsapat bolgár tagjai fedezték fel egy tengeralattjáróról augusztus 1-jén, az expedíció utolsó napján. A bolgárok rádión jelentették, hogy amforákat látnak a tengerfenéken, a vezérlőben ezt lefordították angolra, és akkor végre elfogott bennünket az izgalom – mondja Dwight Coleman, Ballard munkatársa. – Tudtam, hogy ókori leletekre bukkantunk.

Coleman azonnal felhozatott egy korsót, hogy megvizsgálja. A hatalmas, majd 1 méteres amforát kiemelték tengerfenéken szabályos elrendezésben fekvő halomból. A felhozott korsó fényt derített néhány korabeli kereskedelmi szokásra. Az amfora felső részében halcsontokat találtak, majd alatta valamilyen ragadós anyagot. Ez vagy légmentesen elzárta az alatta levő üreget, amiben mást tároltak, vagy bor maradványa lehet.

A fő kérdés persze az volt, hogy a halak már a katasztrófa után úsztak-e az amforába, vagy pedig eleve halat szállítottak benne. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy egy nagy, édesvízi harcsa maradványáról van szó, melyet úgy dolgoztak fel, mint ma a rántott halhoz a halat: a hentes munkájának nyoma rajta volt a szálkákon. Valószínűbb tehát, hogy a halakat emberek tették be az edénybe.

A kormeghatározó vizsgálat alapján a Woods Hole Oceanographic Institution a halmaradványok – és így a hajó – korát 2490 és 2280 év közé teszi.

Ballardék szerint az amfora alakja és díszítése a mai Törökország területén fekvő Sinop kultúrájára jellemző jegyeket hordozza. Úgy gondolják, hogy a hajó talán a Földközi-tenger felé tartott, ahol az ógörögül tarichos néven emlegetett szárított halat előszeretettel fogyasztották az emberek. Az ókori geográfus, Strabo írja, hogy a görögök a tarichos alapanyagát a Fekete-tenger krími részéről szállították.

Fred Hiebert, a Pennsylvaniai Egyetem régésze úgy véli, hogy a hajó Sinopból, a Fekete-tenger déli partvidékéről indult útnak, majd a Krím-félsziget északi részén, ahol a folyók bővelkednek édesvizi harcsában, felvette a halrakományt. Ezt követően a hajó nyugatnak vette az irányt, de a mai Bulgária partjai mentén elsüllyedt. "Persze az is lehet, hogy a többi edényben nem szállítottak halat; ez csupán valakinek az ebédje volt" – mondja.

Hiebert szerint a hajó tökéletesen jellemzi a környék ókori kereskedelmét. "A Fekete-tenger akkoriban a kereskedelmi útvonalak egyik csomópontja volt, amíg az ottomán birodalom bukása el nem zárta a világ többi részétől. Azóta a Fekete-tenger homályba burkolózik, tanulmányozását pedig komolyan nehezíti a világpolitika alakulása. Most azonban kaptunk egy lehetőséget, hogy parányi darabkákból összerakjuk az elmúlt évszázadok történelmét."

A 2002. évi expedíció célja azoknak a tárgyaknak a felderítése volt, amelyekre az előző kutatás során bukkantak hangradar segítségével. Ballardékat egy hétig várakoztatta a viharos időjárás, és csak az expedíció második hetében tudtak útnak indulni. Az eredményeket a PC8-as típusú bolgár tengeralattjáró hozta meg. Összesen nyolc tárgyat vizsgáltak meg, amelyek közül négy hajóroncsnak bizonyult.

A tengeralattjáró legénysége felszínre hozta az egyik roncs egy darabját, amelyről a kutatók megállapították, hogy az ottomán korszakból származik és mintegy 400 éves lehet. A másik lelet ez az ókori hajóroncs volt az amforarakománnyal.

A Fekete-tenger azért került Ballard figyelmének középpontjába, mert itt az oxigénmentes rétegekben minden valószínűség szerint épségben megmaradhattak a hajók faszerkezetei, továbbá szeretne utánajárni annak az elméletnek, ami szerint ez volt a bibliai Özönvíz helyszíne. Az általa vezetett 1999. évi expedíció során talált kőzetdarabok és kagylómaradványok alapján megállapította, hogy mintegy 7000 évvel ezelőtt a mai tenger helyén édesvízű tó terült el.

Ballard kutatócsapata 2003 nyarán visszatér a Fekete-tengerhez, hogy az immár ötödik expedíciójuk során egy vadonatúj eszközzel, a Hercules nevű robottal kiemeljék a most talált ókori hajóroncs maradványait. A 2 évvel ezelőtt megtalált római hajóroncsot is felkeresik, továbbá egy, a kontinentális lemezen ugyanabban az évben felfedezett, feltehetően emberlakta település jeleit is megvizsgálják. Ballard bízik benne, hogy a Hercules segítségével a víz alatti régészet új dimenzióba léphet.