Amerikai őslakosok: a láthatatlan kisebbség

2012. március 8. 14:30 MTI

Az Egyesült Államokban élő őslakosok asszimilálódtak, Szabó Éva Eszter történész megfogalmazása szerint "büszke amerikai állampolgárok", ugyanakkor az országban élő kisebbségek között ők alkotják a legszegényebb etnikai csoportot, a rezervátumokban élők pedig még elesettebbek.

Korábban

Az észak-amerikai őslakosok világa című háromnapos, csütörtökön kezdődött budapesti nemzetközi konferencia alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa elmondta, hogy az Egyesült Államokban az őslakosok túlnyomó többsége, 78 százaléka városokban él. Mindannyian beilleszkedtek a többségi kultúrába, de egyúttal indián népek és törzsek tagjai is - széles körben és "egyre láthatóbb módon" őrzik kulturális hagyományaikat.

Mint felidézte, az 1960-as évek végétől a kisebbség mind elismertebbé vált, majd az 1990-es évektől "etnikai és kulturális újjászületés" következett be, amit a nagyvárosokban élő, különféle törzsekhez tartozó, de a nagy, városi indián kulturális közösséget kialakító csoportok elterjedése idézte elő.

Szabó Éva Eszter hangsúlyozta, hogy az indiánoknak 1975 óta törvényileg biztosított törzsi önrendelkezés alapján közösségi iskoláik, főiskoláik és egyetemeik, múzeumaik, nyelvmegőrző programjaik, független újságjaik és online médiájuk, valamint tv-csatornáik vannak. A nagy amerikai egyetemek mindegyikén van az őslakosokkal foglalkozó tanulmányokra alapított szak vagy tanszék, és egyre több amerikai indián szerző művét publikálják - fejtette ki, hozzáfűzve: törzsi szervezetek foglalkoznak a helyi társadalmi, jóléti és lakhatási ügyekkel, mi több, az indiánoknak saját tűzoltóságuk és rendőrségük is van.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban élő kisebbségek között az őslakosok alkotják a legszegényebb etnikai csoportot, a rezervátumokban élők pedig még elesettebbek - emelte ki -, jóllehet a szövetségi kormány által elismert 562 törzs negyven százalékának jövedelme származik a szerencsejáték-iparból és a turizmusból.

Az őslakosoknál a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem, a legmagasabb a munkanélküliség, az iskolát idő előtt elhagyó diákok aránya és a gyereket váró gyereklányok száma. Az egészségügyi mutatóik is a legrosszabbak, népességarányuknál nagyobb mértékben sújtja őket az alkoholizmus, a cukorbetegség és a tuberkulózis, az öngyilkosok aránya is magasabb körükben.

A történész megjegyezte, hogy a törzsi kormányzatok a szövetségi belügyminisztériumban működő indiánügyi iroda alá tartoznak. Az iroda 225 ezer négyzetkilométer területet igazgat. A törzsi ügyekért választott törzsfőnökök és törzsi tanácsok a felelősek, és ők döntik el, hogy az iroda által folyósított szövetségi támogatásokat és az egyéb forrásból - például turizmusból, szerencsejátékból bányászatból, olaj- és földgázkitermelésből - származó bevételeket mire fordítsák. Kitért arra is, hogy a törzseknek jogukban áll végrehajtani a polgári és büntetőjogi törvényeket, illetve adót kivetni a területükön.

A szakértő közlése szerint az amerikai földrészen 48 millióra tehető az őslakosok száma, közülük 14 millióan élnek Észak-Amerikában: Kanadában 1,2 millióan - a lakosság 5,4 százalékát alkotva -, az Egyesült Államokban 2,9 millióan - ők a lakosság 0,9 százalékát teszik ki -, míg Mexikóban több mint 10 millióan a lakosság 69 százalékát adva. Kanadában mintegy 600 törzs él, az Egyesült Államokban 562, Mexikóban pedig 62.

A történész ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a számadatokban nagy eltérések lehetnek, attól függően, hogy csak a teljes mértékben őslakos származásúakat, vagy a "fél- és negyedvér őslakosokat" is ide sorolják-e. Az Egyesült Államok 2010-es népszámlálási adatai szerint 5,2 millió amerikai azonosította magát indiánként. A legnagyobb arányban a nyugati és déli államokban élnek, ezen belül is Kaliforniában, Oklahomában és Arizonában.

Szabó Éva Eszter utalt arra is, hogy a teljes őslakos népesség létszáma nagyobb ütemben növekszik, mint az Egyesült Államok népessége: míg az ország lakosainak száma 2010-re 9,7 százalékkal nőtt 2000-hez képest, az indián népesség 27 százalékkal. Megítélése szerint az átlagos amerikaiaknak az őslakosok "amolyan láthatatlan kisebbséget" jelentenek: úgy beleolvadtak a társadalomba, hogy a "mindennapokban jelenlétük nem tudatosul a többség számára".

Mint fogalmazott, a történelmi sérelmek miatt a többségi társadalom tagjai együtt éreznek ugyan az őslakosokkal, de "általában nincsenek tisztában az indiánokat jelenleg érintő legsúlyosabb problémákkal", az őslakosok pedig azt állítják, hogy továbbra is szembesülnek diszkriminációval.