Botrányok kísérték a vereckei honfoglalási emlékmű építését

A Vereckei-hágón létesítendő honfoglalási emlékmű ötletét 1995-ben vetette fel a 2005-ben elhunyt Fodó Sándor, a KMKSZ alapító elnöke, aki a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) a támogatását kérte elképzelésének a megvalósításához. Tervéhez sikerült Leonyid Kucsma akkori ukrán elnök támogatását is megszereznie.

A KMKSZ által hivatalosan megvásárolt földterületre szánt emlékmű tervét Matl Péter munkácsi szobrász készítette el: a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképező, hét tömbből álló emlékmű a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A "kapu" nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

Mivel a KMKSZ már kezdetben számolt azzal, hogy gondok lehetnek a honfoglalási emlékmű "fogadtatásával" az ukrán nacionalisták részéről, a létesítményt eleve „bombabiztosra”, azaz masszív vasbeton szerkezettel terveztette. A szövetség feltételezése röviddel az építkezés kezdete után beigazolódott: kárpátaljai és galíciai ukrán nacionalista szervezetek heves tiltakozásba kezdtek a vereckei magyar emlékmű létesítése ellen. A probléma súlyát jelezte, hogy 1996 júniusában Volodimir Jevtuh ukrán nemzetiségi és migrációs miniszter a Vereckei-hágóra látogatott, hogy a helyszínen tájékozódjon a magyar emlékmű kapcsán felmerült gondokról. A problémát azonban nem sikerült orvosolnia, az építkezés abbamaradt, mivel az ukrán hatóságok megtiltották az emlékműnek a honfoglalás 1100. évfordulójára tervezett ünnepélyes felavatását.

A torzóban maradt emlékjel időközben a világ magyarságának a zarándokhelyévé, s a kárpátaljai magyar szervezetek részéről presztízskérdéssé vált, ezért mind a KMKSZ, mind a vele szemben álló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szorgalmazta a felépítését. 2007-ben az ukrán-magyar kisebbségi vegyes bizottságon belül munkacsoport alakult az emlékmű problémájának a megoldására.

Egy évvel később úgy tűnt, sikerül pontot tenni a másfél évtizede húzódó ügy végére; a KMKSZ-nek ugyanis sikerült minden építési engedélyt megszereznie, s a magyar kormány 25 millió forintot utalt ki az emlékmű építésének a befejezésére. Az emlékjel ünnepélyes felavatását 2008. március 14-re tervezték Viktor Juscsenko ukrán elnök és Sólyom László magyar államfő részvételével. A honfoglalási emlékmű hivatalos átadása azonban ismét elmaradt ukrán nacionalista szervezetek tiltakozása miatt, amelyek ezúttal azt kifogásolták, hogy a szerintük Nagy-Magyarország határát jelképező emlékmű ráadásul - állításuk szerint - a magyar és lengyel katonák által 1939-ben a Vereckei-hágón kivégzett ukrán fegyveres ellenállók tömegsírjainak a közelében, tehát kegyeletsértő módon épült.

2008 júliusában ugyan Ukrajna budapesti és Magyarország kijevi nagykövete felavatta a honfoglalási emlékművet, ám ezt a KMKSZ, amely a múlt év őszétől az építmény tulajdonjogával is rendelkezik, nem ismeri el, mert szerinte az aktussal nem rendeződött az emlékjel jogállása. Mivel az emlékművet nem óvja a törvény, így továbbra is védtelen a rongálásokkal szemben. Az elmúlt három év során legalább hat ilyen támadás érte, a legutóbbi az elmúlt hétvégén, amikor ukrán nacionalisták tüzet gyújtottak rajta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?