Megnyitották Sztálin dácsáját

Szergej Gyevjatov, a történelemtudomány doktora, a Szövetségi Őrszolgálat - a kormányőrség - szóvivője a sajtó képviselőinek elmondta: a legendákkal ellentétben sem alagút, sem metróvonal nem köti össze a dácsát a Kremllel, hiába kerestek ilyesmit, nem találták nyomát. Van viszont egy 1942-ben épült, 17 méter mély, 12 négyzetméter területű bunker.

Az újságíróknak megmutatták a ház szobáit, amelyekben élt és dolgozott Sztálin, azt a helyiséget is, ahol 1953. március 5-én meghalt, valamint a kiszolgálóhelyiségeket. Az Interfax hírügynökség tudósítója szerint figyelmet érdemlő módon a mellékhelyiségek megfelelnek a mai európai követelményeknek is, és minden bútor, használati tárgy, még az előszobai ruhafogasok sora is úgy maradt meg, ahogyan Sztálin idejében volt. Az újságírók meglátása szerint a Népek Atyjaként emlegetett diktátor nagyon szerény, sőt, egyenesen szomorkás körülmények között élt.

Az 1010 négyzetméteres épület 26 hektáros telken áll, sűrű erdő veszi körül, az útról egyáltalán nem látható, s közvetlen közelében sok juhart ültettek, ez volt Sztálin kedvenc fája. Noha ma már Moszkva egyik forgalmas negyedében van, teljes csend honol körülötte. A telek eredetileg üres volt, de a főtitkár irányításával mintegy 70 ezer kifejlett fát ültettek el rajta. Valaha volt egy kis tó is orosz fürdővel, egy citromfás kert, dinnyeföld és marhaistálló is

A földszinten Sztálin dolgozószobáján kívül hét, gyakorlatilag egyformán berendezett hálószoba található: keskeny ágy, a felek mentén székek, kemény török díványok és fotelek, az ágy fejénél olvasólámpa. Sztálin bármelyik hálószobában nyugovóra térhetett anélkül, hogy a ház folyosóval elválasztott részében lévő személyzetet, vagy őrséget értesítette volna: az összehajtott ágynemű a díványon várta. A kedvence az úgynevezett kis nappali volt, ahol több mint 13 órát feküdt, mire orvosokat hívtak hozzá, akik csak a halált tudták megállapítani.

A házban a fényűzést a kis nappaliban lévő kandalló, számos, ma is remek állapotban lévő türkmén és perzsa szőnyeg, egy ma is működő lemezjátszós rádió - Winston Churchill ajándéka -, és például egy akkor még nagyon drága alumínium evőeszköz. Sok a kínai hímzés, fa- és üvegtárgy is, ezekkel Mao Ce-tung ajándékozta meg Sztálint. Emellett a falakat mindenütt fa borítja, s ehhez 38 fafajtát használtak fel. A sok ablakon rövid, fehér függönyök vannak, mert a diktátor állítólag tartott attól, hogy a hosszú sötétítőfüggönyök mögött elbújhatnak valakik.

A szobák falát szovjet lapokból így az Ogonyokból való, kinagyított fényképek díszítik: ezeket maga választotta ki, maga fizetett a nagyításért - amiről megvannak még a nyugták - és maga irányította elhelyezésüket a falon. A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára nem szerette a meleget, a házban legfeljebb 18-22 fok lehetett, s még télen is sok időt töltött - irhabundában dolgozott - a nyári melegre tervezett úgynevezett Fehér verandán. Melegedni a konyhában lévő orosz kemencénél szeretett. A kiszolgáló helyiségek között van személyzetnek szánt moziszoba is, ahová néha Sztálin is betért. Sztálin gyakorlatilag soha nem ment fel az emeletre, amelyet az ő utasítására építettek.

A dácsán lévő telefonról a városba nem lehetett telefonálni, csakis a vezetők kapcsolatát szolgáló külön hálózat számait lehetett hívni. De a szám még így sem szerepelt a hálózat telefonkönyvében, bár a Kremlben lévő dolgozószobájában a 034-es, moszkvai lakásán a 122-es számon fel lehetett hívni Sztálint.

Gyevjatov elmondta: az SZKP személyi kultuszt elítélő XX. kongresszusa után eredetileg gyermekszanatóriummá akarták alakítani a házat, de aztán a párt tulajdonában hagyták, és egy ideig szállóként használták, miközben a személyzetnek szigorúan megtiltották, hogy bárkinek elmondják, hogy ez Sztálin dácsája volt. Az épület csak 1991-ben került újra a Szövetségi Őrszolgálathoz. Nem múzeum, noha minden múzeumi követelményt figyelembe vesznek fenntartásában. Időnként tartanak itt rendezvényeket, de ezekről nem tesznek közzé semmit.

Gyevjatov elmondta: hamarosan megjelenik egy könyv "A Közeli Dácsa. Egy történelmi útikönyv tapasztalatai" címmel. Legvégül pedig megcáfolt egy legendát: megkínálták az újságírókat a Churchill által kedvelt konyakkal, s kiderült: a brit kormányfő nem örmény, hanem dagesztáni konyakot fogyasztott előszeretettel.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek