Több ezer évnyi erőszakról szól a Piroska és a farkas

2009. szeptember 11. 10:41 The Daily Telegraph

A mindenki által kedvelt mese eredete a korábban gondoltnál is régebbi lehet - véli a történet gyökereit kutató kultúrantropológus, aki szerint a sztori első írott változata i.e. 600 körül születhetett meg.

Korábban

Dr. Jamie Tehrani, a Durham Egyetem kulturális antropológusa a Piroska és a farkas 35 különböző, világszerte ismert változatát vizsgálta meg. A hasonló tündér- és népmesék régóta ismertek, ám szerinte ez a sztori még többinél is régebbi lehet. A meséről ugyanis eddig azt gondolták, hogy az Franciaországból származik, és először a 17. században Charles Perrault örökítette meg, akinek művét a Grimm testvérek is feldolgozták, ám Tehrani kutatásai kimutatták, hogy ez csupán az egyik variáns.

A szakember vizsgálatai a már korábban ismert téziseket támasztották alá, azaz hogy a sztori különböző variánsai egytől egyig egy közös ősre, Aesopus 2600 éves fabulájára vezethetők vissza. Így míg Európában egy farkas által becsapott kislány történet mesélték el, addig a kínai változatban például egy tigris szerepel, és Iránban Piroskát kisfiúként ismerik.

A kutató elméletét a Brit Tudományos Fesztiválon mutatta be, és ebből az is kiderült, hogy a történetnek - a karaktereket is beleszámolva - 70 különböző változó eleme van. A közös ős Tehrani szerint egy másik mesére hasonlíthat, amelyben a farkas kecskemamának álcázza magát, hogy bejusson a házba, ahol a kis kecskék vannak. A mese afrikai változata is nagyjából ezt a szálat őrizte meg, és a japán, koreai, kínai és burmai története is hasonlóak. Az Iránban és Nigériában mesélt történet viszont inkább az európaihoz hasonlít.

A kutató szerint ezek a történetek a biológiai organizmusokhoz hasonlóan alakultak és fejlődtek, és mivel legtöbbjüket nagyon sokáig nem írták le, így azok több száz nemzedéken át hagyományozódva változhattak. A kutató szerint a hasonló kutatások az emberi psziché fejlődésébe is bepillantást adhatnak, hiszen a fabulák esetében az a legfontosabb, hogy mit tartottak fontosnak megőrizni belőle a történetmesélés folyamán.

Jack Zipes, a Minnesotai Egyetem meseszakértője szerint kollégája munkája lenyűgöző, és szerinte az ilyen történetek az egyes nemzedékek közös tudását is tovább hagyományozták. A Piroska és a farkasban ez a durvaság volt: szerinte ugyanis az emberiség ezzel a történettel több ezer év erőszakosságának, és nemi erőszakának történetét - Piroska felfalása ugyanis ezt is szimbolizálja - hagyta az utókorra.