Meghatározzák a városképet történeti faablakaink

Az Építészfórumon megjelent munkájában Lőrinczi Zsuzsa műemlékvédelmi szakmérnök amellett érvel, hogy a meggondolatlanul elvégzett ablakcserékkel pótolhatatlan értékek mennek tönkre, temérdek szemét keletkezik, de a fenntarthatóság szempontjából is alapvető fontosságú lenne, hogy minden meglévő erőforrást maximálisan hasznosítsunk. A régi ablakokat kiváltó, energiatakarékosabb ablakokkal biztosan elveszítjük a történeti ablakok értékét.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ajánlásával írt tanulmány szerint a barokk korban még egyrétegű faablakokból a klasszicista stíluskorszak készít kettőzött, kifelé-befelé nyíló ablakot. 1855-től fokozatosan terjedt el a kapcsolt gerébtokos befelé-befelé nyíló ablak. A historizmusban ezt a típust a technikai tökéletességig fejlesztették. A szecesszióban – a technikai tudás birtokában – pedig már jóformán nem is volt határa a formai változatosságnak.

A nyílászárók méret és osztásrendje alapján 10-20 éves pontossággal meghatározható egy adott épület kora. Szakmai szempontból az első világháború előtt készült ablakok a legkiválóbbak, mert szinte kivétel nélkül nagyon jó minőségű gesztfából készültek. Az első világháborút követően készült ablakok nagy többsége is értékes, mivel az 1950-es évekig az asztalosok még alkalmazták a régi technológiákat, és betartották a tradicionális minőségi követelményeket. Később egyre gyengébb minőségű fából készültek, vetemedésre hajlamosabbak, és a formai gazdagság, a mívesség is eltűnt.



Az ablakok külső szárnya általában vörösfenyőből készült, csomómentes, válogatott és sűrű évgyűrűjű, tehát vetemedésre kevésbé hajlamos, az időjárásnak jól ellenálló fából. Vannak példák olyan, 200-300 éves faablakokra is, amelyek mind a mai napig jól működnek. Energiatakarékossági szempontból biztosan előnyösebb e kettős üvegezésű hagyományos ablakok megtartása és felújítása. A kétrétegű ablakok cseréje pedig teljesen leronthatja az épületek homlokzati megjelenését. Társasházak esetén egyébként a nyílászárók külső szárnya az osztatlan közös tulajdon része, tehát a többi lakótárs hozzájárulása szükséges az ablakok teljes cseréjéhez.

A századfordulón (1890-től) főleg a városi épületeken általánosan elterjedt az esslingeni faredőny. Ez a szerkezet a lamellák közötti hézagokkal és a kitámasztható karokkal zseniális megoldást kínált az árnyékolásra, oly módon, hogy egyúttal a mögötte lévő tér bevilágítása is viszonylag hatékony maradt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2014

• Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
• Az embermentő Jane Haining
• Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? 
• A bundázás egyidős a futballal
• A hét törpe kalandjai Auschwitzban
• A kóser konyha különlegességei
• Hogyan kampányoltak a római politikusok?
• A numerus clausustól a numerus nullusig
• Így temettük el "Kossuth apánkat"