Kályhamúzeum a Walla-kastélyban

Walla József, az iparosból nagypolgárrá emelkedett mozaiklap- és cementgyáros jóvoltából öt épülettel gazdagodott Törökbálint az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején. Közülük három: az Árpád utcai villa, a Kastély utcai kastély és a régi temetőben lévő családi kripta ma is áll, s műemléki védelmet élvez. A család az Árpád utcában lakott, a telek Kastély utcai végén, a Tükörhegy tetejére a gyáros eklektikus stílusú, leginkább középkori lakótoronyra emlékeztető várat építtetett, amely elsősorban kilátói funkciót tölthetett be.

A magántulajdonban lévő felújított kastély hangulatában, megjelenésében ideális otthonul szolgál a néhány hete megnyitott kályhamúzeumnak. Középső toronyrésze kétemeletes, toronysisakját négy fiatorony díszíti, az erdélyi templomépítészet hatását tükrözve. Lőrésszerű ablakai a neoromán stílust idézik.

A gyűjtemény létrehozói nem feledkeztek meg az épületet megálmodó Walla Józsefről. Az előtérben a családot bemutató képekkel tisztelegnek a gyáros emléke előtt. Az innen nyíló két termen Pintér Péter, a gyűjtemény egyik tulajdonosa vezetett végig. Mint mondta, barátjával, Vaszkó Ernővel hobbiból kezdték gyűjteni az öntöttvas kályhákat. Kenyérkereső foglalkozásuknak – Pintér Péter elektronikus műszerész – semmi köze kedvtelésükhöz. A kiállított kályhák egyike sem volt más, mint néhány rozsdás vasdarab, amikor rájuk találtak. Restaurálásukat a rozsda eltávolításával kezdik, homokfúvással, drótkefével. A mintákat gondosan letisztítják, a szétégett alkatrészeket kicserélik, ha nincs más lehetőség, újragyártják. Nem egy kiállított darabot három-négy kályhából raktak össze. Ha egy-egy kályhából több példányt sikerült gyűjteniük, el is adnak a kollekcióból, a bevételt pedig a gyűjtemény fenntartására fordítják.

Tíz év alatt több száz kályha került a tulajdonukba. A két kiállítóteremben elhelyezett hatvan darab a gyűjtemény keresztmetszete. Többségük a XVIII. században, valamint a Monarchia idején került ki a kaláni, a nadrági, a frigyesfalvai vasgyárból. Az öntödéknek katalógusaik is voltak, ezekből lehetett választani. Vállalták különleges igényeket kielégítő darabok elkészítését is, a megrendelőnek azonban néhány hónapot várnia kellett rájuk, hiszen a díszítő motívumokat előbb még a fafaragó művészeknek, mestereknek kellett kifaragniuk. Így készülhetett a kastélykályhák többsége. Ezek tűztere a fűtendő helyiségben nem is látszott, ajtajuk a szomszédos szobára, folyosóra nyílt, innen tartotta életben a tüzet a személyzet.

A kiállítás egyik különlegessége egy tornyos kályha, hadi jelenettel és a magyar címer domborművével díszítve. Több hengerkályha áll egymás mellett. Magasságuk eléri a 180 centimétert. Egy-egy ilyen alkalmatosság 300-400 légköbméter kifűtésére is alkalmas volt.

Érdekesek a főzőfülkés kályhák. A mellmagasságban elhelyezkedő kis melegítőfülke ajtaját gyakran figurákkal díszítették. A fülkében akár vizet, akár ételt melegen lehetett tartani. A huzamkályhán pedig több polcot alakítottak ki e célra. Ezek celláiban a felfelé áramló, megfelelő irányba terelt füst garantálta a melegítéshez szükséges hőfokot.

A különleges darabok mellett elfér még a sok helyütt jó szolgálatot tett Jancsi kályha, a máriaüveg borítású amerikai kokszkályha is.

A múzeum szerda kivételével minden hétköznap dél és este hat óra között, szombaton és vasárnap pedig délelőtt tíz és délután öt óra között ingyenesen látogatható.