Alternatív históriák a meg nem történt történelemről

Mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna

A történeti tényeknek ellenszegülő, kontrafaktuális (conterfactual) történelmi spekuláció műfaja, amely `alternatív történetírásként` ismert, szinte a semmiből tűnt fel a legfiatalabb történész generáció körében, leginkább az elmúlt évtizedben, hogy a történeti vizsgálódás legtermékenyebb területévé váljon - ismerhettük meg a kérdés történetét Gavriel Rosenfeld cikkében az Aetas 2007/1-es számából.

Az alternatív történetírás a spekulatív fikció (vagy tudományos fantasztikus irodalom) és a történelmi fikció egyik fajtája, amely olyan világban játszódik, ahol a történelem eltér a megszokott történelemszemlélettől. Az alternatív történelmi irodalom arra keresi a választ, `mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna.` A műfajhoz sorolt művek többsége valóságos történelmi eseményeken alapszik, de olyan társadalmi, geopolitikai vagy ipari körülményeket teremt, amelyek egészen másként fejlődtek, mint ahogy mi ismerjük. Bizonyos mértékben minden fikciót `alternatív történetként` lehet értelmezni, de ez a műfaj olyan fikciót tartalmaz, amelyben a változás vagy az eltérés a múltban megy végbe, és az emberi társadalom fejlődését az általunk ismertnél teljesen más irányba befolyásolja.

Az alternatív történelem számtalan meséje, elegánsabb megnevezéssel élve "alternatív történeti narratívák" (allohistorical narratives) az utóbbi években jelentek meg igen széles témakörben: a nácik megnyerték a II. világháborút, nem került sor az amerikai függetlenségi háborúra, Jézust nem feszítették keresztre, a Dél megnyerte a polgárháborút, az atombombát nem dobták le Japánra, Hitler megszökött és bujkál a háború után, és még több ezekhez hasonló téma. Ezek a narratívák rengeteg fajta kulturális reprezentáció formáját magukra ölthetik, így lehetnek regények, novellák, filmek, televíziós műsorok, képregények, történeti monográfiák és esszék vagy internetes oldalak. A legnépszerűbb gyűjtőlap

Az alternatív történet megjelenése olyan drámai volt, hogy azt a tömegkommunikáció is nyomon követte, s még a legellenségesebb kritikusainak tábora, a történész társadalom is - nehézkesen bár, de - elfogadta létezését, sőt néhány tagja lelkesen igyekszik megalapozni az egykor hivatásuk fattyú sarjadékának tartott alternatív történetírás legitimációját, történeti esszék, ihletett monografikus védőbeszédek és tudományos elemzések segítségével. Összegezve, mint ahogy azt viharos karrierje mutatja, az alternatív történetírás a korabeli nyugati kultúra meghatározó jelenségévé vált - írta Rosenfeld.

Az 1950-es évek óta a fikció ezen típusa nagy mértékben összeolvadt az olyan tudományos fantasztikus témákkal, mint (a) az alternatív történetek/univerzumok közötti időutazás (vagy a "mi" világegyetemünk szellemi érzékelése egy másik univerzum lakói által, mint Vlagyimir Babokovnál és Philip K. Dicknél); vagy (b) közönséges utazás az időben előre és hátra, ami a történelmet két vagy több idősíkra osztja. Az időutazás, az időmegosztás és az alernatív történelmi témák olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy egyiket sem lehet a másik nélkül tárgyalni.

Az alternatív történetírás eredendően a jelenben él (presentist). A múltat kevésbé a maga kedvéért kutatja, inkább eszközként használja arra, hogy a jelent értelmezze. Mivel sejtésen alapul, az alternatív történetírás szükségszerűen tükrözi íróinak reményeit és félelmeit. Ezért nem véletlen, hogy az alternatív történeteknek leginkább két formája van: a fantasztikus (fantasy scenarios) vagy a rémálom jellegű szcenáriók (nightmare scenarios) - írta Rosenfeld.

A fantasztikus történetek úgy képzelik el a múltat, hogy az felsőbbrendű a jelennél, és ezáltal egyfajta elégedetlenséget fejeznek ki arról, ahogy a dolgok mostanában folynak. A rémálom szcenáriók ezzel ellentétben a múltat mint a jelennél alsóbbrendűt festik le, s ebből kifolyólag egyfajta megelégedést sugallnak a status quoval. A fantasztikus és rémálom történeteknek ráadásul eltérő politikai célzatuk van. A fantasztikus szcenáriók inkább a liberális pozícióhoz közelítenek azáltal, hogy egy jobb múltat képzelnek el, és a jelent hiányosnak látják, így magától értetődően támogatják annak megváltoztatását.

Ezzel szemben a rémálom szcenáriók hajlanak a konzervativizmus felé, mivel a múltat negatív módon látják; ratifikálják a jelent, s ezáltal elutasítják a változás szükségességét. Ezek a politikai implikációk azonban átjárhatók. A rémálom szcenáriókat felhasználhatják liberális kritika céljából, míg a fantasztikus történetek elmozdulhatnak a konzervatív légvárépítés felé, így szinte mindegyik alternatív történet eszközként használja fel  a múltat arra, hogy figyelmét a manapság játszódó nagyobb eseményeknek szentelje.

1. Mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna
2. A sci-fi írók is hamar felkapták a műfajt
3. Időutazás, mint a történelmi divergenciák megalkotásának eszköze