Miről szól az ének április negyedikén?

A felszabadítástól a megszállásig

Április negyedikét 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy rendeletével a felszabadulás ünnepévé nyilvánította. Az akkori hatalom ezzel gyakorlatilag megfogalmazott egy kánont, miszerint "a dicső Vörös Hadsereg 1945. április 4-én űzte ki hazánk területéről az utolsó fasiszta hordákat, és ezzel hazánk egén is feltűnt a béke és a szabadság napja". Az ettől eltérő vélemények - sok máshoz hasonlóan - nem voltak kívánatosak a korszakban.

Ennek alapjául az a TASSZ-jelentés szolgált, amely szerint 1945 április 4-én Magyarországon befejeződtek a harcok. Ez az elképzelés - mint azt később Ungváry Krisztián írásából is megtudhattuk - téves, hiszen azok még eltartottak pár napig, ám ezt utána egyáltalán nem lett volna könnyű megcáfolni. Az csak 1985-ben derült ki, hogy az utolsó német egység valójában április 13-án hagyta el Magyarországot, és erre nem Nemesmedvesnél, hanem Pinkamindszentnél került sor.

Az elnevezés alkalmazhatósága - hogy a szovjet hadsereg felszabadítónak, tevékenysége felszabadulásnak tekinthető-e a mai demokratikus körülmények között - máig heves viták tárgya. Sokak szerint inkább megszállást, sokak szerint pedig egyszerűen hatalomváltást kellene mondani. Ugyanakkor az tényként kezelhető, hogy az 1945-ös szovjet megszállás sokak életét mentett meg, és a folyamatos halálveszélyhez képest "jobbá" tette, miközben másokét elvette, életveszélyessé tette - e két egyidejű történés közt nem feszül valós ellentmondás - fejtegette a kérdést a Wikipedia vitatott szócikke.



Magyarország az egyik diktatúra szorításából a másikéba csúszott át, ám a két diktatúra által szenvedéssel és hátrányokkal sújtott tömegek, illetve leszármazottaik közt elvben nem szükséges, hogy feszültség keletkezzen a szimbolikus történelmi dátumok körül - ha mégis van ilyen, azt az érdekkülönbségek vélt vagy valós fennmaradásának érzete, illetve ennek bel- (és kül)politikai lecsapódása tartja fenn. Márpedig a történtekkel kapcsolatban korántsem alakult ki konszenzus - legalábbis ez olvasható ki a 2005-ben a témában elkészített Medián-felmérésből.

Nézze meg galériánkat a Szabad Nép/Népszabadság címlapjaiból!

Az azonban letagadhatatlan, hogy valamilyen korszakváltás, egyfajta szabadság, fellélegzés következett be az országban. Ezt már az 1945-ös megfogalmazás is kifejezte. A következő pár évben azonban az ünnep átalakult: 1947-ben Révai József Ünnepi tanulságok címmel írt vezércikkében azt pedzegette a Szabad Népben, hogy március 15-e helyett is talán inkább április 4-ét kellene hangsúlyosság tenni.

1948-ban március 15-ét nem lehetett támadni: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumát korábban nem tapasztalt pompával ünnepelték. A korra jellemző, hogy a Szovjetunió nem március 15-én, hanem április 4-én adta vissza az 1848-49-es zászlókat. A mintegy 209 darabot Kuraszov vezérezredes hozta haza, de az április 4-i ünnepség nem csak a történelmi zászlók hazatérése miatt volt különleges esemény, hanem mert a későbbi díszszemlék elődjeként ekkor vonult fel első ízben a magyar katonaság.

1. A felszabadítástól a megszállásig
2. A magyar történelem legszebb napja
3. Évfordulós körkapcsolás