Dualizmus a főváros élén

A Napvilág Kiadó értő szerkesztésében boltokba került kötet írásai bemutatják az első számú vezetőket - emberként és politikusként. Az életrajzokban az olvasó szeme előtt hetvenhét esztendő várospolitikai csatározásai elevenednek meg. Nagy formátumú és szürke, karrierista és a városhoz hű, mérsékelt-kiegyensúlyozó és megszállottan radikális, bal- és jobboldali, liberális és konzervatív, fasiszta és kommunista egyaránt volt közöttük.

A kötet lapjain kormány és főváros együttműködésének és csatáinak változatos világa tárul fel. A záró pont 1950, amikor is az önkormányzat korszakát az 1990-ig tartó tanácsigazgatás váltotta fel, a polgármester helyét a tanácselnök vette át, és ezzel külön korszak kezdődött a főváros életében.

Bár a törvény megfogalmazása szerint az egyesített főváros élén a - tulajdonképpen főispáni funkciót ellátó - főpolgármester állt, szerepe főként a közgyűlés irányításában és az állami közigazgatás felügyeletében merült ki. A központi igazgatást és az önkormányzatot gyakorlatilag a polgármester irányította, akit hat évre, program alapján választottak meg. A program igazából Budapest fejlesztési irányvonalait is meghatározta. A polgármester szerepe a 20. század elejétől nőtt meg, majd következett a két világháború közti előítéletekkel terhes időszak, végül pedig az 1945-50 közti periódus.

A kötet szerzői és szerkesztői elképzelése szerint a főpolgármesterek és polgármesterek eltérő mértékben ugyan, de fontos szerepet játszottak a várospolitika alakításában. Az életrajzok így a szimpla biográfia helyett a Budapesttel kapcsolatos elképzelések és törekvések történetét is bemutatják. A könyv így válik életrajzok halmaza helyett a főváros fejlesztésének történetévé, amely bemutatja, hogy a politikusoknak az adott időszakokban milyen eszközök álltak rendelkezésükre céljaik megvalósítására, és mikor és milyen mértékben éltek azokkal.

A könyv nem feledkezik meg azonban azokról sem, akik tevékenységükkel többet ártottak, mint használtak, és a kötet lapjain az ő életük is megelevenedik. Ilyen volt Farkas Ákos, aki 1944-45-ben került vezető pozícióba, és egyetlen célja volt: a zsidómentes főváros megteremtése. Nem sokkal később a kommunista delegált Vas Zoltán a szovjet hatóságok rosszallását is kiváltotta azzal, hogy bevezettette a hídpénzt, vagy spekulánsként internáltatta Gundel Imre étteremtulajdonost.

A főváros élén. Budapest főpolgármesterei és polgármesterei, 1873-1950. Szerk.: Feitl István. Napvilág Kiadó, Bp., 2008. 304 o. 3500 Ft.