Kritizálják a John Lennon-gyilkosságról készített filmet

Andrew Piddington dokumentum-játékfilmet készített John Lennon meggyilkolása (The Killing of John Lennon) címmel, amelyben a 20. századi kultúra és humanista mozgalmak egyik legnagyobb hatású egyéniségének élete és halála pereg újra - gyilkosainak szavain keresztül. A rendező ugyanis, Chapman néhány valóságos hangfelvételét is felhasználva, de szerepét a fiatal Jonas Ball-lal eljátszatva, arra volt kíváncsi: mi játszódhatott le a gyilkos agyában, hogy végrehajtsa szörnyű tettét.



Maga Lennon szinte soha nem jelenik meg a filmben, legfeljebb néhány homályos, árnyékos képen, de feltűnik a Dakota House előtti járdának az a pontja, ahol a végzetes lövéseket kapta. Közben felbukkannak jelenetek különböző, New Yorkról és mentális zavarokról szóló híres filmekből, köztük a Taxisofőrből és A dühöngő bikából, mialatt arról a beteges viszonyról folyik a nyomozás, amely az ismeretlen rajongó és "hőse" között alakult ki.

Ez akár kockázatos vádirat is lehet a nagyvárosi magány és a tömegkultúra közötti kapcsolatról. A film kijátssza azt a közismert tényt, hogy a gyilkos megszállottja volt J.D. Salinger Zabhegyezőjének és magát a regény kallódó főhősével azonosította, de az is hangsúlyosan szerepel benne, hogy Chapman haragudott Lennonra, mert képmutatónak tartotta.

A film, amelyet a New York-i IFC Centerben exkluzív vetítésen mutattak be, nem nyerte el az amerikai kritika tetszését. A tekintélyes The Hollywood Reporter egyenesen azt írta róla, hogy "hiányzik belőle az a mélység, amely jogossá tenné a film létrejöttét". A lap azt is Piddington szemére veti, hogy a merénylő elmeállapotát hatásvadász eszközökkel mutatja be, köztük egy olyan képsorral, amelyben elképzeli egy homoszexuális pár meggyilkolását. "Így aztán hiába próbálja pszichológiai összefüggésbe helyezni Chapman tetteit, azok továbbra is ellenállnak minden magyarázatnak" - írta a The Hollywood Reporter.

A The New York Times szerint teljes csalódás a film. Stephen Holden, a lap kritikusa úgy vélekedett: bár a film nem akarja, hogy a néző rokonszenvet érezzen Chapman iránt, mégis arra kényszerül, hogy csaknem két órát töltsön el az ő kellemetlen társaságában, holott a gyilkos "úgy jelenik meg, mint olyan idióta, akitől az ember még a kocsmából is elmenekül néhány percnyi beszélgetés után".

A kritika ugyanakkor egyértelműen magasztalta Jonas Ball megdöbbentően hiteles alakítását és nagy jövőt jósolt neki. Kérdés azonban, hogy ez a szerep nem teszi-e tönkre a fiatal színész imázsát, tekintettel arra, hogy John Lennont ma is százmilliók imádják és átkozzák gyilkosát.

(Múlt-kor/MTI)