Talajvíz veszélyezteti a monumentális egyiptomi templomot

Az asszuáni gátépítés tette tönkre a környéket

Csak nagyon kevés történelmi műemlék hasonlítható III. Amenhotep lenyűgöző templomához, és csak kevés fáraó életéről tudunk annyit, mint az övéről. Még a születéséről is megemlékeztek Luxor egyik kőreliefjén. Apja, IV. Thotmesz halála után, már kamaszkora előtt trónra került. Nagyapja és apja nevéhez fűződik a mitanni uralom megszüntetése Egyiptomban. Uralkodása elején a fiatal fáraó levert egy núbiai lázadást - 312 ellenségének jobb kezét vágta le -, de később már inkább diplomáciai úton rendezte a konfliktusokat. Felesége, Teje egyiptomi nemesi családból származott, de a fáraó háremében több nagyhatalom - pl, Babilon és Mitanni - hercegnője is helyet kapott, ami meglehetősen szokatlan volt az egyiptomi fáraók között, akik inkább lenézték az idegeneket.

III. Amenhotep élénk levelezést folytatott más uralkodókkal. Amarnában mezopotámiai ékírásos leveleket találtak, amelyek egy megfontolt uralkodóról tanúskodnak, aki inkább szavakkal harcolt, mint fegyverekkel. A kemény munkával megteremtett béke fellendítette a kereskedelmet. Az egyiptomi kereskedők eljutottak a Földközi-tenger különböző pontjaira, Nyugat-Ázsiába és Afrika belsejébe is. Bevételeinek nagy részét építkezésekre fordította: elrendelte, hogy emeljenek templomokat a Nílus deltájától egészen Núbiáig. Támogatta a művészi kísérletezést és az új stílusokat, a templomokat pedig domborművekkel díszíttette. Elegáns és bonyult formák jöttek létre, a kőfaragók jobban ügyeltek a részletekre, és nagyobb mesterségbeli tudással rendelkeztek. "A művek kitűnő minőségről tanúskodnak. A fáraónak jó ízlése volt" - mondja Betsy Bryan.

III. Amenhotep a legnagyszerűbb alkotásokat szülővárosának, Thébának (ma Luxor) tartogatta. Az Újbirodalom idején (i.e. 1570-1070) a legtöbb fáraó székhelye Memphiszben volt, de III. Amenhotep egyre több időt töltött Thébában, amelyet hatalmas vallási központtá épített ki. Nagy építkezések folytak a Nílus keleti partján fekvő karnaki és luxori templomokban is: a fáraó kikötőt, palotát és temetkezési templomot is emelt a folyóparton.

Ezzel a templommal akarta biztosítani lelke zavartalan eljutását a túlvilágba, és az élők csodálatát. A templomegyüttes hét futballpálya nagyságú területen feküdt, amellyel megközelíti Vatikánváros területét. A maga korában a világ legnagyobb és legdíszesebb vallási építménye volt, amelyben több száz szobor, dombormű, oszlopcsarnok, szentély és felirat kapott helyet. Mintegy 100 évvel a fáraó halála után azonban földrengés döntötte romba oszlopait, majd romjait több egyiptomi uralkodó is felhasználta saját templomának építéséhez.

Az i.e. 13. században II. Ramszesz két ülőszobrot is elvitt innen. Az i.e. 27-ben bekövetkezett földrengés még azokat az oszlopokat és szobrokat is ledöntötte, amelyek addig épségben megmaradtak. A 19. században kincsvadászok szedték össze a romok között lévő értékes kincseket: Szentpéterváron két szfinx díszíti a Néva-partot, a londoni British Múzeum több királyszobrot őriz, a fáraó feje pedig a párizsi Louvre-ban látható. Az 1950 és 1970 között végzett ásatások már csak kőtörmeléket és szobortöredékeket tudtak feltárni.

Ma a talajvíz lassú emelkedése veszélyezteti leginkább a lelőhelyet. A régi időkben a Nílus évente megáradt, hogy termékennyé tegye a partjainál elterülő földeket, majd visszahúzódott medrébe. (Néhányan úgy vélik, hogy a templom úgy épült, hogy a Nílus áradásakor a víz elöntötte a kapukat és az udvarokat.) 1970-ben azonban megépült az asszuáni gát, amely már nem engedi, hogy a folyó kilépjen medréből. A közelben fekvő cukornádültetvények művelői azonban évente öntözték a földet, így só került a talajba, amely lassan tönkreteszi a mészkövet és a homokkövet.

A templom helye napjainkban inkább építési területhez hasonlít. A régészek nagy buzgalommal és türelemmel dolgoznak, és válogatják szét a törmelékeket. Egy kisebb kolosszus kiásásához, amelynek feje 25 tonnát nyom, 200 munkásra és egy csörlőre volt szükség. Sourouzian azt reméli, hogy a talaj kiszárítása és megfelelő talapzat építése után visszaállíthatják ezeket a hatalmas (egyenként 450 tonna súlyú) szobrokat az eredeti helyükre. Nem messze innen egy alabástromból készült krokodilszobor és két további III. Amenhotepet ábrázoló szobor vár arra, hogy lekerüljön róla a kosz és a föld. A hatalmas oszlopokat deionizált víz, cellulózpor és ásványipor keverékével vonják be. Ezt a "borogatást" kétnaponta kell cserélni. "A sót nem lehet eltávolítani, de a felületet meg lehet úgy tisztítani, hogy szilárd maradjon" - magyarázza Theodore Gayer-Anderson, a csapat angol régésze.

III. Amenhotep héttonnás torzóját egy állványokkal védett talapzatra állítják. A szobor fejét száz évvel ezelőtt találták meg, és ma a British Múzeumban található. A múzeum ígéretet tett arra, hogy jövő tavasszal elküldi a fej másolatát, hogy kiegészíthessék vele a torzót.  Az ásatások még csak a kezdeti stádiumban vannak, és akár két évtizedig is eltarthatnak. Az oszlopcsarnoktól nyugatra helyezkedett el egy hatalmas, fedett oszlopterem, amely valószínűleg még több szobrot és leletet rejt. "A munka elvégzéséhez évekre és sok millió dollárra lesz szükség. A legfontosabb feladat a szobrok megmentése, az utolsó darabok helyreállítása és bemutatása a közönségnek."

1. Örmény régésznő kutatja a Millió Évek Házát
2. Az asszuáni gátépítés tette tönkre a környéket