Levelek az Andrássy-házból

"Még nem költöztünk be a házunkba, mert előbb rendbe kell hozni. A pompás Sándor-palota, amely majdnem olyan nagy, mint a Szent Pál-katedrális, a királyi palota közelében áll, hatvanhárom szobája van. Minden szoba igen nagy. A fogadóterem szerintem olyan hosszú, mint a Moorgate utcai vasútállomás, vagy csaknem akkora; hatalmas, a közepén aranyozott pillérek sorakoznak és a falakat mindkét oldalon nagy tükrök díszítik. A napokban felmentem oda, két gyermekkel a háromból, és egészen megriasztott a ház mérete, a szobák száma; hogy hogyan fogunk ott berendezkedni, ma még megoldatlan probléma. [...]

Herceghez illő lakásunk lesz, de nem szabad elfelejtenetek, hogy most mi vagyunk az első számú család Magyarországon, és ezzel mindent megmondtam. Mostantól még nagyobb lesz a személyzet, bár szerintem a ház már most is tele van elegendő valetaille-lel. Látjátok, mire kényszerít a rang. Mostantól lesz egy maitre d'hotel, egy kapus, még egy komornyik, még egy testőr, egy huszár; tudjátok, a huszároknak olyan gyönyörű az egyenruhájuk, hogy Pesten minden lány megfordul utánuk, mert hatalmas fehér tollbokréta van a csákójukon, ragyogó sárga-arany a kabátjuk, hosszú a kardjuk, és még Isten tudja, mi minden van rajtuk."

A fenti sorokat Mary Elizabeth Stevens vetette papírra, aki 1864 és 1869 között az Andrássy családnál szolgált nevelőnőként. A Franciaországban nevelkedett fiatal angol lány részletesen beszámol családjának mindennapjairól, tapasztalatairól, az eseményekről. Egy külföldi szemével láttatja a kiegyezés korának Magyarországát, és azon belül is a korszak egyik központi alakját és családját. Sajátos szemszögből örökíti meg a magyar arisztokrácia életét, mentalitását, társasági viszonyait, melyeket hamisítatlan női megfigyelésekkel egészít ki a társas érintkezés normáiról, a gyereknevelés elveiről, az öltözködési és étkezési szokásokról, a szórakozásról.

A könyv igazi értéke, hogy nem a kiegyezés korának már alaposan megismert politkatörténetét gazdagítja, hanem a dokumentumegyüttes a mentalitás- és életmódtörténet fejezeteibe kalauzol el. Az Andrássyak életének intim pillanatai mellett az olvasó azt is megismerheti, hogy miként látta Magyarországot egy olyan nevelőnő, aki a kor poltikai és társadalmi viszonyairól szóló ismereteit főként a szűk környezete félinformációiból szerezte.

A jó neveltetésben részesült, mélyen vallásos, puritán életvitelű lány gyakran az erős kritikától sem riad vissza, sajátos tükröt tartva korának, környezetének. Az eddig Magyarországon ismeretlen, igen izgalmasnak mondható forrást a főbb szereplők portréi, a helyszínekről készített fotók egészítik ki, míg a munka Benda Borbála átírásában és Bánki Vera igen élvezetes fordításában olvasható.

Mary Elizabeth Stevens: Levelek az Andrássy-házból. Szerk: Cieger András. General Press. Bp., 2007. 347 o. 2500 Ft.