Az értelmiséget figyelte a reformkori besúgó

2007. március 29.-Múlt-kor

A reformkori Pest a bécsi udvar számára felforgató közegnek bizonyult. A Habsburgok nem kívánták szem elől téveszteni a haladó eszmék képviselőit, ezért megfigyelésüket szakemberekre bízták. Egyikük tevékenyégét Pajkossy Gábor vizsgálta meg az Aetas 2006/4-es számában.

Ügynök figyelte az ifjúságot

Sedlnitzky

A legfőbb rendőri udvari hatóság, a Polizeihofstelle megszervezésére 1793-ban került sor. 1801-ben az egységet megbízták a cenzúra igazgatásával is (Oberste Polizei und Cenzurhofstelle). A szervezet élére 1817-ben Josephf Graf Sedlnitzky-t nevezték ki, aki a Habsburg-kormányzat egyik emblematikus alakjaként megszolgálta a belé vetett bizalmat.

A hatóság a legális és nyilvános rendőrség mellett titkos informátorokat is alkalmazott. A Polizeihofstelle hatalmas mennyiségű iratot termelt, a dokumentumok jelentős része viszont 1927 júliusában a bécsi Justitzpalastban pusztító tűz áldozata lett. Szerencsére Takáts Sándor történész még korábban kutatott az iratok között, így csupán tőle értesülhetünk a kor besúgóiról.

A történész gyűjteményének egyik vékony kötege 34, egy személytől származó jelentést foglalt magában. A dokumentumok 1838. december 24. és 1839. október 11. között keletkeztek Pesten. A szerző Adolph Ossetzky, akinek vezetékneve számos változatban ismert. Életéről ő maga vallott, mivel Pest város tanácsa 1830-as években többször kihallgatta gyanús ügyletei miatt.

Állítása szerint 1795 körül született Triesztben, apja osztrák nemes volt, 1829 óta tartózkodott Magyarországon, francia, angol és olasz nyelv oktatásából tartotta el magát. 1831 októberében két angol azonban tett feljelentést ellene, mert pénzt csalt ki tőlük, nem is akárhogyan: az angolok harmadik társa öngyilkos lett, Ossetzky pedig azt állította, hogy ilyenkor az elhunyt hagyatékából büntetést kell fizetni.

Nem lehet pontosan tudni, hogy Ossetzky mikor került a Polizeihofstelle szolgálatába, az viszont biztos, hogy legfőbb feladata a Pesten megforduló idegenek és felsőbb iskolás tanulóifjúság megfigyelése lehetett. Angol nyelvtudása révén főként szigetországbeliek bizalmába tudott beférkőzni. Nyelvtanárként az elit családok alkalmazták, 1831 táján angolra tanította Teleki Lászlót, vagy Balogh Pált, Kossuth és Széchenyi orvosát, a Lónyay família gyermekeit pedig a francia nyelvvel ismertette meg. Az így megszerzett széleskörű kapcsolatrendszerét a maga, és persze a bécsi udvar javára tudta fordítani.

A tehetséges nyelvtanár

A jelentések a politikai élet rezdüléseit is rögzítették. Több dokumentumban foglalkozott a Wesselényi- és a Kossuth-perben meghozott ítéletekkel, illetve a liberálisok és a tanuló ifjúság ezekről alkotott véleményével. Értékesek a külföldieket érintő információk, így beszámolt a Magyarországon tartózkodó August Giacomo Jochmusról, vagy Helmuth von Moltkéről. Jelentett az angol-magyar intézetről is, amelyben a magyar gyapjútermelők szerettek volna kapcsolatokat kiépíteni angol bankházakkal.

A régi Vigadó a hajóhíd pesti hídfőjénél, 1840 körül

G. W. Rose, illetve Edward Wakerfield esetében az volt számára gyanús, hogy miért érdeklődnek Magyarország iránt, és ez utóbbi miért akar Magyarországról könyvet írni. Nem tudott viszont a porosz Hermann Pückler-Muskau herceg közelébe kerülni, mert Ossetzky locsogós természete nem nyerte el az előkelő úr szimpátiáját.

A "nyelvtanár" az ifjúságot sem tévesztette szem elől: elsősorban a bölcsész és jogászhallgatókat, illetve a fiatal jogászokat figyelte meg. Már a kezdet kezdetén jelezte, hogy az ellenzék eszméivel "megrontja" a fiatalságot, a hangulat rendkívül túlfűtött, Szontágh Pál házában rendszeresen olvassák és megbeszélik a titkos pozsonyi közleményeket. Ez utóbbi minden bizonnyal a Stuller Ferenc nevével fémjelzett Országgyűlési Tudósítások lehettek. Felhívta a figyelmet, hogy "titkos összetartás és egyetértés" van kialakulóban a fiatalok között, és a problémák elkerülése végett a még alaposabb megfigyelést szorgalmazta.

Pajkossy szerint a Polizeihofstelle 1848 előtti informátorhálózatát - a hiányos dokumentumok miatt - nehéz rekonstruálni. A részadatok nem a teljes állományra vonatkoznak, a besúgók létszámában a kutatások szerint enyhe növekedés mutatható ki (1830: 48-52, 1835: 64, 1846: 87 fő). Az országgyűlésre készülődő ellenzék tevékenységéről 1838 decembere és 1839 májusa között Bécsbe nagyszámú jelentés futott be. Ekkor az ügynökök 27 vármegye 35 településén tevékenykedtek, de ez korántsem fedte le a Magyar Királyság területét.

A "felforgató" elemek központja Pest volt, ezért ott különösen sok informátor munkálkodott. Ezek egyike lehetett Ossetzky is, akinek ügynöki pályafutása szépen alakult. 1844-re állandósította helyét a szervezetben, munkájáért pedig havi fizetést kapott.