Kopt szerzetes inspirálta a hieroglifák atyját

Kleopátra segített a megfejtésben

`Basileountos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros`, vagyis: `az új király atyjától átvéve a királyságot` - így kezdődik az az i.e. 196-ban V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó által hozott rendelet, ami aztán adókról és a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik. De (és az utókor számára ez a fontosabb) arról is, hogy a gránittömbre három nyelven kell felvésni az uralkodó döntéseit: az istenek szavaival (hieroglifákkal), a nép nyelvén (démotikus írással) és iónul (görög nyelven). A Rosette-ben (ma Rashid) közel kétezer évvel később megtalált gránittömb volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez és az ókori egyiptomi kultúrához.

A titkot megfejtő Jean-Francois Champollion 1790. december 23-án született Figeac-ban, hajdani vándorkerekedő édesapja ekkor már könyvkereskedést vezetett. Champollion a zavaros történelmi időszakban is különleges tanításban részesült, a latin és az ógörög mellett héberül is tanult. s komoly érdeklődés éledt benne az egyiptomi kultúra iránt. Tizenhárom éves korára már arabul is tudott, ismerte a cirill írást és a káldeus nyelvet, kollégistaként pedig a kínai és az etióp nyelvvel is foglalkozott.

Legjobban azonban a hieroglifák izgatták, így egy kopt szerzetessel való találkozását követően elkezdte kutatni a hieroglif és a kopt írás közötti hasonlóságokat. Mindössze 17 évesen tartott kutatásait összegző előadást, még ugyanebben az évben elküldte a grenoble-i művészeti és tudományos társaságnak a Közel-Keletről készített térképsorozatát. Teljesítménye annyira lenyűgözte a tudós társaság tagjait, hogy a fiatalembert levelező tagjukká választották.

Champollion Párizsban tökéletesítette tovább arab, perzsa és kopt tudását, s alkalma nyílt tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált Rosette-i kő másolatát. (Azért csak ezt, mert az eredeti gránittömböt a britek elhalászták Napóleon elöl, s a British Museumban állították ki.) Az első találkozás kudarccal zárult, a kő nem adta ki titkát a fiatal tudósnak. Champollion, immár a történelemtudományok professzoraként, a következő éveket Grenoble-ban töltötte, lázasan kutatva a hieroglifákat. 1818-ban megnősült, három évvel később feleségével együtt visszatért Párizsba, ahol romló egészsége ellenére egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írás, valamint a hieroglifák összevetésével.

Kutatásai sikerrel jártak, 1822-ben a három nyelven íródott Rosette-i követ vizsgálva rájött, hogy a hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. A végső megfejtéshez az segítette, hogy rájött: a hieroglif írásban egyes jeleket egy gyűrű vesz körül, a görög szövegben pedig ugyanazon részek előtt a baszileusz (uralkodó) szó szerepel. Adódott a következtetés, hogy a gyűrűben lévő hieroglifák egy-egy fáraó nevét jelölik. A görög szövegben szereplő Kleopátra és Ptolemaiosz neveket felhasználva megfejtette a hieroglifákat, majd a sztélé egész szövegét.

1. Kleopátra segített a megfejtésben
2. Fiatalon hunyt el