Marihuánával gyógyítottak az ókori egyiptomiak
Brit kutatók az 5000 évvel ezelőtt használ gyógyszerek titkát keresve utaztak Egyiptomba, ahol érdekes feltételezéssel álltak elő: cannabis-származékokat használt az ókori orvostudomány.
Szkíta kendert szívtak a rómaiak
A Manchesteri Egyetem kutatói (KNH Centre for Biomedical Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ókori egyiptomi medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok által ma is használt tradicionális orvoslási kellékeket vetik össze a sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják az ókori orvosi papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövény használati szokásait is. Reményeik szerint a fáraó-kor gyógyászatának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél alaposabban.
A projektet vezető Biomedical Egyptology központ kutatója, Ryan Metcalf a BBC-nek elmondta, hogy az ókori egyiptomiak a kor legfejlettebb orvoslási metódusaival éltek, s egyúttal ma is használt megoldásokat alkalmaztak. A kutató szerint nagyon jól ismerték és alkalmazták a gyógynövényeket, és valószínűleg cannabist használtak a fájdalomcsillapításra. Emellett - az aszpirinhez hasonló hatású - fűzfakérget rágtak, és mézet kentek a nyílt sebekre. A kutatók ugyanakkor azt is szeretnék megérteni, hogyan alakultak ki a gyógyításra vonatkozó ötletek. Metcalf szerint ugyanis az egyiptomiak kiterjedt kereskedelmet folytattak, elképzelhető, hogy a gyógynövények és azok használati módjai máshonnan kerültek a Nílus völgyébe.
A cannabis talán éppen Távol-Keletről: a növény magjait ugyanis már i.e. 6000-ből származó kínai ételmaradványokban is megtalálták, míg az első írásos feljegyzés i.e. 2727-ből származik, amely megörökítette a szer orvosi használatát. A szent füvet i.e. 1200-800 között india forrásokban és az Atharvavédában is említették, ahol szintén orvosi használatra javasolták. A zoroasztriánus szövegek már változást jelentenek, ugyanis ott a kender kábítószer-jellegének örültek. A cannabis pszichotropikus hatását pedig először egy i.e. 100 körül írt kínai gyógynövénykönyvben részletezték.
| Cannabis, marihuána, ganja és fű |
| A cannabis sativa, azaz a "hasznos kender" (cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat alatt bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra is megnőnek, a melegházban termesztett hibridek (lámpás növények) átlagos magassága 120-180 cm. Könnyen felismerhető jellegzetes, fogazott leveleiről. A cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, pl. a cannabis indicát vagy a cannabis africanát (egyes botanikusok szerint ezek a cannabis sativa változatai). A hím és a nőnemű növény minden része tartalmaz pszichoaktív anyagokat, a legnagyobb mennyiség pedig a növény csúcsában található. A csúcslevelek gyantaszerű exsudatumát a Közép-Keleten és Észak-Afrikában hasis néven ismerik, míg ugyanezt az anyagot a Távol-Keleten charasnak nevezik. Egyéb nevei is ismertek, így például: bhang, ganja, dagga, grass, pot és nem utolsósorban a már említett marihuána. Magyarul általában: fű. |
Az 500-600 körül íródott Talmud az eufóriára összpontosított, az iszlám tusdósok pedig 1000 körül az arab területek legnépszerűbb kábítószerévé váló hasis pozitív és negatív hatásairól értekeztek. A legenda szerint az asszaszinok is ettől kerültek bódult állapotba. Egy 12. századi szúfi mester volt az egyik első megörökített cannabis-függő, és ekkor készült el a legrégibb cannabis-történeti munka, ám ez azóta elveszett. A költők a 16. században fedezték fel a hasist, amikor Mohammed Ibn Szulejmán az alkohol és a cannabis közti küzdelemről írt verseket.
A bolygó legveszélyesebb kábítószere
Az arab kereskedők a mind divatosabbá váló hasis-lázat kihasználva nemsokára Ázsia összes piacát elárasztották az új növénnyel, a középkori Európát pedig először Marco Polo tudósította az arab őrületről. A kereskedők mindenhová eljutottak, így magától adódott, hogy az Újvilág is hamar melegágya lett a gyógyászati kábulatnak: 1549 körül angolai rabszolgák cannabist vittek magukkal Brazíliába, ahol gazdáik megengedték, hogy a cukornád közé ültetve neveljék fel, majd az aratások közti szünetekben szabadon szívhassák azt.
1606-1632 között a legelső amerikai brit és francia kolóniákon is megjelent a kender - aminek nagyon fontos szerepe volt a brit gyarmatbirodalom fejlődésében -, ám a 17-18. században az ópium népszerűségben ekkor még felülkerekedett a hasison. A cannabist a tudomány is feldezte: 1753-ban Carl Linnaeus a Cannabis sativa nevet adta a növénynek.
1798-ban Napóleon Egyiptomban szembesült azzal, hogy a szegények körében széleskörben elterjedt a bódító hasis szívása. Ennek hatásait látva katonáinak megtiltotta a cannabis-használatot, ám úgy tűnik nem volt túl sikeres: a franciák magukkal vitték a zöld növény és a bódulat kultuszát, és 1843-ban Párizsban létrehozták a haisevők első európai klubját, a Le Club des Hachichins-t. Az új szert Angliában főleg orvosi célokra alkalmazták: 1890-ben Viktória királynő fájdalmait is cannabis-szal kezelték. A szigetországban - talán ennek is köszönhetően - a növényt 1901-re ártalmatlannak nyilvánították és a vele szemben fennálló tiltásokat egytől egyig törölték.
A leginkább érintett Törökország és Egyiptom kérésére azonban megkezdődött a szigorítás, és a növény 1925-ben a genfi egyezmény veszélyes kábítószerei közé is bekerült.
Az Egyesült Államokban a cannabist az 1840-es évektől Európához hasonlóan orvosi célokra használták, míg a hasist a perzsa patikákban árulták. Az 1910-es mexikói forradalom hozta meg az első komolyabb változást, amikor az onnan beáramló emigránsok magukkal hozták a "marihuána" kultuszát. Hamar megindult a propaganda a bevándorlók és azok bűnös szokásai ellen, így az általuk előszeretettel szívott marihuána a borzalmas bűnök szimbóluma lett.
Az angol nyelvben a cannabisra használt marijuana szó elterjesztése William Randolph Hearst iparmágnás napilapjainak köszönhető, amelyek átemelték a szót a mexikói szlengből. Az olvasók így hamar megtudhatták, hogy ez az új kábítószer "a provokációra mindig kész, késekkel felszerelkezett színesek legjobb eszköze arra, hogy megrontsa az ártalan fehér nőket". Egyes vélemények szerint a 20-as évek marihuána-kultusza az alkoholtilalom miatti kábulatkeresésének köszönhető.
| A kender haszna |
| A kendert a történelem során számtalan célra használták. Szárának rostjából jó minőségű vászon, papír és kötél készíthető. A kendervászon alapanyagul szolgált a hajóvitorlák elkészítéséhez és ebből csinálták az első Levi's farmereket is. A kender magja proteinben gazdag, jó madáreledel, a magok sajtolásával nyert olajból pedig gyorsan száradó festékek, lakkok készíthetők. |
A gazdasági világválság fokozta a mexikói bevándorlókkal kapcsolatos félelmeket, így a drog-pánik is erősödött. Ekkor indultak meg az első tudományos vizsgálatok a marihuána hatásával kapcsolatban, és senkit nem lepett meg, hogy akadtak, akik hamar kimutatták, hogy erőszakhoz, bűnözéshez és más szociális devianciákhoz vezet. 1931-re 29 állam tiltotta be a drogot és lépett fel az azt használó "őrült mexikóiaik és afroamerikaiak" ellen, majd 1937-ben szövetségi szinten is betiltották a szer használatát. Az ügyben eljáró kongresszusi bizottságot Harry J. Anslinger vezette, aki szerint "a bolyó legveszélyesebb kábítószere a vudu-jazz, a fajok közti szexualitás, az őrület és a halálozások legfőbb oka". 1936-ban proagandafilmet készítettek "Reefer Madness" címmel, hogy a fiatalságot távolt tartsák a bűnös élvezettől.
A hippik gyógyszere
A háború azonban ebben a kérdésben is változást hozott: 1944-ben a LaGuardia-jelentés arról számolt be, hogy a korábbi kutatásokkal ellentétben a marihuána nem okoz erőszakot, eszméletlenséget vagy szexuális bűncselekményt, mégcsak nem is vezet függőséghez.
Az ENSZ már nem volt ilyen megengedő: 1961-es droglistáján a cannabis az opiátokkal és a kokainnal került egy helyre, mivel `kemény addiktív hatása van` és veszélyt jelent a közegészségre. Csak az orvosi és tudományos használatát engedték, és a korábban már ismerttté vált Anslinger részvételével működő WHO bejelentette: a cannabisnak nincs a modern gyógyászat számára értéke, és 25 év múlva el fog tűnni.
A szigorítás ellenére a marihuána ekkor lett igazán népszerű a fehér középosztályból származó fiatalok között, emiatt a Kennedy- iilletve Johnson-kormányzat is azt szorgalmazta, hogy oldják fel a szigorú büntetéseket. Ekkor a cannabis-használatért letartóztatottaknak a hatóságok is inkább gyógykezelést javasoltak a büntetés helyett. Az évtized végére elkészült ENSZ jelentés már 200-250 millió cannabis-használót jelentett világszerte.
Nixon további szigorításokat javasolt, ám a liberalizálást nem lehetett megállítani: 11 szövetségi állam nem büntetett tovább a használatért, és a többiek is csökkentették a kiszabható büntetések mértékét, majd 1975-ben elvben a részleges orvosi használatot is engedélyezték. 1976-ban Hollandia is eltörölte a büntetést, és - bizonyos feltételek mellett - szabaddá tette a marihuána használatát.
A szabályozás ellen számos tiltakozást szerveztek a szigorítást követelők, majd a Reagan-kormányzat is a jogszabályok szigorítása mellett állt ki. Az első elnök, aki maga is elismerte, hogy marihuánát használt, Bill Clinton volt, bár elmondása szerint "nem tüdőzte le".
Jelenleg is tart a vita a szer speciális gyógyászati célú alkalmazása körül, a cannabis ugyanis többek között alkalmas a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére is. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelők nyomására jelenleg az USA több államában az orvosok - kísérleti jelleggel - felírhatnak cannabist a betegeiknek. Kanadában pedig 2005 óta cannabis-tartalmú gyógyszert is felirhat az orvos.
