Angol-francia államuniót terveztek 1956-ban

A francia kormányzat sajátos ajánlatot adott a briteknek: szerintük ugyanis az angol királynő fennhatósága alatt sor kerülhetett volna a két ország uniójára.

Kétségbeesett helyzettől a nagyhatalmi státuszig

Az eredetileg 20 évre titkosított dokumentumokat a BBC egyik producere, Mike Thomson találta a múlt hónapban az Angol Állami Levéltárban (National Archives). A BBC Radio 4 hétfői adásában is bemutatott irategyüttesből az derül ki, hogy 1956 szeptemberében a francia miniszterelnök, Guy Mollet titkos találkozót szervezett angol kollégájával, Anthony Edennel. A megbeszélésen Mollet felvetette a két ország egyesítésének ötletét, azonban Eden elutasította az uniót, mondván számára "csupán az lenne elfogadható, ha a franciák csatlakoznának a Nemzetközösséghez". Mollet erre azzal válaszolt, hogy szerinte "Franciaországnak nem jelentene problémát elfogadni Őfelsége vezetését".

Az adás megdöbbentette a két ország történészeit, akik abban mind egyetértettek, hogy egy hasonló ötlet csak igazán kétségbeejtő helyzetben születhetett. Kevin Ruane angol történész szerint ez így is volt, mivel 1956-ra a franciák kilátástalan helyzetbe kerültek: az algériai lázadások belpolitikai csatározásokhoz vezettek, a szuezi helyzet pedig addig nem tapasztalt nyomás alá helyezte az országot. A kormányzat kétségbeesetten próbálta védeni függetlenségét mind a Szovjetunióval, mind pedig az Egyesült Államokkal szemben, így adódott a régi partner, Anglia bevonása.

A legtöbb történész szerint az esetben igazán az a bizarr, hogy a szocialista Mollet vetett fel egy ilyen ötletet. A francia forradalom eszméit valló országban és pártban kérdés, hogy lett-e volna bármilyen realitása egy monarchiához történő csatlakozásnak. Francois Laffon, a Sorbonne történésze, és Mollet életrajzírója szerint az egykori miniszterelnök memoárja semmilyen jelét nem mutatja az ajánlatnak, és szerinte ez csupán a szuezi politikai taktikázás egyik - eddig ismeretlen - fejezete volt, amellyel a britekre próbáltak nyomást gyakorolni.

Az angol-francia unió ötlete nem újdonság: az angol uralkodók egész a 19. századig viselték a Franciaország királya/királynője címet. Ilyen ajánlattal állt elő 1940 júniusában Winston Churchill is, amikor az utolsó pillanatig megpróbálta a szövetségesek oldalán tartani a franciákat. Ő azonban nem járt sikerrel. A háború után Ernest Bevin angol külügyminiszter tervezte a Nyugati Unió, azaz egy franciák és angolok vezette európai és afrikai blokk létrehozását.

Egy biztos: ez volt az utolsó alkalom, hogy hasonló ötlet felmerülhetett, hiszen egy évvel később a franciák csatlakoztak az Európai Unió elődjének számító Közös Piachoz. Hét évvel később pedig, amikor a britek is próbáltak belépni, már más szelek fújtak. A De Gaulle alatt megerősödött franciák már nagyhatalmi státuszból diktáltak, és kétszer is megakadályozták a brit csatlakozást.

Persze van, aki szerint az angolok jól jártak volna egy ilyen unióval, hiszen 1965-ben Charles De Gaulle minden bizonnyal jobb elnökük lett volna, mint Harold Wilson. Jose-Alain Fralon, a "Segítség! Támadnak az angolok!" című könyv szerzője szerint ez soha nem következhetett volna be, mivel még ma is "a britek a leghalálosabb ellenségeink".

Az angol levéltárak titkai

Anthony Eden

Nemrég számoltunk be arról, hogy a titkosítás feloldása után az Angol Állami Levéltár (National Archives) honlapján is megtekinthető iratok között a kutatók egy olyan különös jegyzetet találtak, amelyben Harold Wilson apokaliptikus vérfürdőtől rettegett Észak-Írországban.

Alig pár nappal korábban pedig az derült ki, hogy az angol kormány tagjai teljesen félreértették a brit kémelhárítás egyik legkomolyabb botrányát, és a helyzetet tökéletes inkompetenciával kezelték.

Egy BBC által nemrég napvilágra hozott jelentésből megtudhattuk, hogy a brit kormány évtizedeken át hazudott egy háborús hős eltűnésével kapcsolatban: Lionel Crabb búvárparancsnok kormányzati utasításra kémkedett a szovjetek ellen, amikor Hruscsov a szigetországba látogatott.

Guy Mollet

Aki figyelmesen olvasott a sorok között, az megtudhatta, hogy egy, a brit arisztokrácia soraiba beházasodott magyar nő komoly veszélyt jelentett az angol nemzetre a második világháborúban - áll a brit hírszerzés, az MI5 titkosítás alól most feloldott jelentéseiben. Minden bizonnyal ő volt a kor Mata Harija, ám neves elődjével ellentétben csak rövid ideig tartották fogva, majd szabadon távozhatott.

Végül pedig a hidegháború csúcsa: a kormányzati emlékeztetők szerint a hidegháborúban az angol kormányzat azt gondolta, hogy egy kínai támadás ellen csak úgy tudják megtartani Hongkongot, ha annak megtámadására amerikai atomcsapást helyeznek kilátásba.