Félreértették a legnagyobb kémbotrányt

Maclean

A kabinetüléseket készített jegyzetfüzeteket eredetileg 20 évre voltak titkosították, ám 1981-ben ezt a határt 50 évre emelték fel. A 2000-ben elfogadott, információszabadságról szóló törvény hatálya alatt aztán 2004-ben elrendelték azok rendszeres publikálását, így idén január elsején a kilencedik és egyben utolsó fejezet került napvilágra.

A most bemutatott jegyzetekből az derül ki, hogy az angol kormány tagjai teljesen félreértették a brit kémelhárítás egyik legkomolyabb botrányát, és a helyzetet tökéletes inkompetenciával kezelték.

De kezdjük az elején. Az Egyesült Királyságban már az 1940-es évektől működött a cambridge-i kémkör, amelynek tagjai a második világháborútól kezdve folyamatosan titkos információkat küldtek a Szovjetunióba. A körnek valószínűleg öt tagja volt, közülük ma négyet ismerünk (Kim Philby, Donald Duart Maclean, Guy Burgess és Anthony Blunt), míg az ötödik személyt illetve más lehetséges tagokat illetően csak találgathatunk.

Maclean, az amerikai brit diplomáciai szolgálat feje, és Guy Burgess, és egykor Washintonban dolgozó diplomata aztán 1951-ben, amikor titkos dokumentumok eltűnése miatt hazakérették őket Londonba, csendben otthagyták posztjukat és titokban a Szovjetunióba dezertáltak. Tartózkodási helyükre csak 1956-ban derült fény, amikor nyilatkozatban jelentették be, hogy nem kémek.

Burgess

Eltűnésükkor az MI5  azonnal riadót fújt, és megindult a nyomozás, de az elhárítók számára két hét után világos volt, hogy mi történt. A kormány azonban úgy tűnik nem értette meg a helyzet komolyságát - derül ki a jegyzetekből. A kabinetüléseken ugyanis Clement Attlee miniszterelnököt és Herbert Morrison külügyminisztert csak az aggasztotta, hogy Maclean alkoholista volt, és korábban nemi erőszakkal vádolták meg. Morrison védelmébe vette Macleant, mondván nagyon jól dolgozott a külügyben. Attlee szerint azonban a két férfi kétes erkölcsi jellem volt, és szerinte lehet, hogy a külügy túl könnyen kezelte ezt a morális kérdést. Sir Richard Rapier Stokes lordpecsétőr arról értekezett, hogy Macleant már a kairói brit követségre is bekérették az italozások miatt. A külügyi államtitkár volt az egyetlen, aki felvetette a kémkedés lehetőségét.

Egy egykori diplomata szerint a kabinet jegyzetei igen meglepőek. Sir Crispin Tickle, aki Burgess és Maclean dezertálása után 3 évvel, 1954-ben csatlakozott a brit diplomáciai testülethez azt állítja, hogy amikor neves elődei távoztak, egyértelmű volt, hogy mi történt. A nemi erőszak azonban még neki is új volt, és a leginkább az lepte meg, hogy nem semmisítették meg ezeket a jegyzeteket.Sir John Walker, az akkori kémelhárítás vezetője szerint a titkos dokumentumok után a két férfi eltűnése nagyon gyanús volt.