Szobrot kaphat a prágai tavasz államfője

Katonás fegyelemmel uralkodott

Politikusi pályafutásának csúcsa Csehszlovákia augusztusi megszállása után következett be, amikor elutasította Moszkva követelését, hogy nevezzen ki szovjetbarát munkás-paraszt kormányt, amely segítségként értelmezné a Varsói Szerződés hadainak bevonulását Csehszlovákiába. Ugyancsak Svoboda volt az, aki elérte, hogy Moszkva az akkori hivatalos csehszlovák vezetéssel tárgyaljon, beleértve a reformok jelképének számító Alexander Dubcek pártfőtitkárt.

Mindezek ellenére Svoboda a későbbieknek teljes mértékben elismerte Csehszlovákia megszállását, és nem állt ellen a Dubcek 1969-es bukása után hatalomra került és a szovjeteket teljes mértékben kiszolgáló Gustáv Husáknak. Már súlyos betegen, 1975-ben lemondásra kényszerítették az államfői tisztségéről, majd négy évre rá elhunyt.

Egykori munkatársai és jó ismerősei elmondása szerint Svoboda kitűnő katonai volt, s a katonai, leegyszerűsített "barát-ellenség" szemléletmód jellemezte gondolkodását és politikai tevékenységét is. Zdenek Mlynár, aki 1968-ban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának egyik befolyásos titkára volt, emlékirataiban úgy vélte: Ludvík Svoboda inkább volt szovjetbarát, mint kommunista. Gondolkodását nagymértékben a szovjet tábornokok gondolkodásmódja jellemezte. A demokráciai csak akkor érdekelte, ha annak katonai szempontból volt valamilyen jelentősége.

Kromeríz városának döntése - Svoboda a régióban született, évekig a városban élt, s ma múzeuma is van ott - az előbbiek fényében számos támogatóra, de sok elutasítóra is talált. "Ha Kromerízben mégis felállítják a szobrot, akkor azt a következő felirattal láthatnák el: Ludvík Svoboda - nagyszerű katona, de csapnivaló politikus" - próbálta meg feloldani a dilemmát az egyik népszerű hetilap.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Kokes János, Prága)

1. A csehszlovák államiság élharcosa
2. Katonás fegyelemmel uralkodott