Az egyháztörténet 18-19. századi forrásai a dunántúli megyei levéltárakban

A somi plébános esete

A település lakói azonban egészen más szempontú vallomást tettek a vármegyénél. Ebből kiderül, hogy ők a plébános és nemesi származású Bosnyák Erzsébet közötti viszonyt sérelmezték. Az említett Bosnyák Erzsébet további sorsát egy családi anyagban található iratból ismerjük. Esete jól példázza a felekezetek közötti XVIII. századi viszonyokat. Bosnyák elhagyta a települést, és elszegődött Véssey Mihályhoz, aki református vallású nagybirtokos volt Somogyban. A birtokos a vallását gyakorolni kívánó nőt vasárnaponként nem engedte templomba, hatalmi pozícióját bemutatva Krisztust és Máriát ócsárolta, Bosnyák Erzsébetet pedig vallása miatt sértegette (`pápista disznó`).

Különböző felekezetek közötti konfliktusokról a vármegyei peres iratok között is számos forrást olvashatunk. A vallási szimbólumok megsértése, illetve a religiót ért vélt vagy való sérelmek megragadása is jól rekonstruálható levéltári forrásokon. Vármegyei peres anyagból ismerjük például Csokonai Vitéz Mihály kortársának, Kováts József református lelkésznek és költőnek szomorú esetét. Jókai Mór apja, Jókai József nagy csodálója volt a költőnek, saját vallomása szerint kívülről megtanulta verseit. Kortársai igen tehetséges rímelőnek tartották, ezért is nevezték el később `rím-kovácsnak`. Pályája és élete azonban tragikus véget ért.

A lakhelyéhez közeli Somba ment 1807-ben mindenszentek napján. A somiak mint ezen a napon mindig, a templomban imádkoztak, énekeltek, majd - `minthogy az Somban régi szokás` - boroztak `csutoráikból`. Ő sem akart kimaradni a borozásból, így betért a  templomba. A katolikus tanúk szerint a református vendég illetlen megjegyzéseket tett az oltárra, a a vele érkező nótárius rágyújtott pipájára, Kováts József pedig eldugott egy gyertyát a kabátjába (vallomásában azt állította, véletlenül maradt nála). Kováts később már nem merte visszaszolgáltatni az általa elvitt gyertyát, összetörte mert megrémült, hogy tolvajnak fogják tartani.

A somi plébános feljelentése nyomán folytatása lett az ügynek. Rövidesen bilincsbe verve vezették be Kovátsékat a kaposvári börtönbe, ahol három évet kellett volna eltölteniük. Könyörgő leveleket írtak a megyei bírósághoz, melyekben mélyen megbánták tetteiket. Arra hivatkoztak, hogy cselekedeteik nem az általuk igen tisztelt katolikusok ellen irányultak, hanem `a gondolatlan ifjúság, a tapasztalni kívánás, és mindenekfelett pedig a bortól felhevült vér` indította őket. Könyörögtek azért is, hogy a büntetésükkel ne törjék derékba pályájukat. Pedig pontosan ez történt. Két kemény telet bírt csak ki Kováts a rabságban, majd meghalt. Kazinczy sokat foglalkozott tragikus sorsával, elitélésének hiteles okait csak levéltári forrásokból ismerhetjük.

1. Primer források
2. Csatornák a megyei levéltárak anyagaiban
3. A megyei levéltárak iratanyagainak többlettartalma
4. Valláserkölcsi élet a megyei anyagokban
5. A somi plébános esete
6. A megyei archívumok árnyalják a képet