Az Apostoli Penitenciária levéltára és a késő középkori társadalom- és egyháztörténetírás

Esettanulmány

Végezetül egy ilyen esetet idézek részletesen, bemutatva ezzel a kérelmezők történetmondási technikáit is a szupplikációk kötött, formulás nyelvezetének hézagaiban.

István fia Gál Pogányról (Pocanj) 1475-ben a következő történettel állt elő Rómában: Egykor, amikor ő maga a Dombóvár melletti Ábrahám (Abran) falu iskoláját vezette, Kollár, a Boldogságos Szűz falujukbeli bencés apátságának apátja, akinek semmi joghatósága nem volt az iskola felett, nem tudni milyen, hacsak nem gonosz lélektől vezérelve az iskolába tört familiárisaival, és az ott tartózkodó diákokat durván megverte és megsebesítette. Ezt látván Gál az apátot, apáti méltóságára való tekintettel alázatosan megszólította kérdezvén, hogy mi végre veri az ő diákjait. Mire az apát még nagyobb haragra gerjedt, Gált hajánál megragadva ütni kezdte, miközben egyik familiárisa kardjával Gál nyakát igyekezett megvágni. Gál ekkor, mivel az apát és familiárisai kezéből és a halál elől másképp nem menekülhetett, az erőszakra erővel felelve és magát védve az apátot egy kis karddal, amelyet magával szokott hordani, a hasán megsebesítette. Az apát pedig még aznap belehalt sebeibe. Mivel azonban Gál az apát halálát nagyon sajnálta, miképp most is őszintén sajnálja, és szeretné a szentségi rendeket felvenni és azokban azután a Mindenható Atyaistent mindörökké szolgálni, [...] kéri ezért hogy deklaráltassék, hogy a fenti eset által nem esett az emberölés vétségébe [...] és ezért a klerikusok rendjébe léphet.

Az önvédelemre hivatkozás, a kánonjog erre vonatkozó cikkelyeinek kortársak általi ismeretét tükrözve, a gyilkosság alól felmentést kérőknek gyakori eszköze volt. Gál kérelme a szupplikációkba foglalt adatok kezelését tekintve óvatosságra int: Ábrahámon eddigi ismereteink szerint valójában ciszterci apátság működött. A tévedés (tudatos torzítás gyanúját itt okafogyottnak találva) azonban fontos mentalitástörténeti tanulsággal szolgál nekünk: a bencés és ciszterci szerzetesek számon tartása, megkülönzöztetése, számomra meglepő módon, nem volt magától értetődő a fiatal klerikusok számára.

Végezetül a fenti szöveg, Gál és az apát közötti egykori párbeszéd felidézésével, arra is példát szolgáltat, hogy a Penitenciária-kérelmek nemcsak képletesen, hanem igen konkrétan közvetítik felénk az egyszerű emberek hozzánk csak kivételes esetekben eljutó hangját.

1. A Penitenciária hivatala és levéltára
2. Döntések, ügyintézés, kutathatóság
3. Kérelmek Magyarországról, a Pécsi Egyházmegyéből
4. Súlyos, főbenjáró bűnök
5. Lehetséges egyháztörténeti, társadalomtörténeti tematikák
6. Esettanulmány