Babeuf, Francois-Noel

1760. november 23-án született az észak-franciaországi Saint-Quentinben. Apja adószedő volt, anyja analfabéta szolgáló. Ő a Somme megyei Roye földhivatalában dolgozott, a nép ott még őrizte a kollektív jogok hagyományát, ellenállt a birtokok koncentrálási folyamatának. Babeuf a földesúri jogok összeírása során és olvasmányai alapján is felismerte: a birtokrendszer igazságtalan. 1779-es Örökös kataszter című írásában már felvetette a földosztás gondolatát, 1785-re pedig eljutott a kollektív gazdaságok szervezéséig. 1789-től vett részt a paraszti panaszok gyűjtésében, a magántulajdon visszaszorítását tervezte. Cikkei miatt letartóztatták, de 1790-ben Párizsban felmentették.

Ezután lapot alapított, amelyben agrárreformot, földosztást, a földjáradékok felszámolását hirdette. Egy 1791-es írásában a nép élelmiszer-ellátását az állam kötelességének tartotta, agrártörvényt és valódi egyenlőséget követelve. Montdidier kerület direktóriumi tagja lett, közigazgatási pályája egy (igaz, jó szándékú) közokirat-hamisítással ért véget. 1793-ban a párizsi városháza élelmezési osztályán dolgozott. A sansculotte-ok teljes egyenjogúságát követelte, és a római államférfihoz hasonló földreformot tervezve felvette a Gracchus nevet. Mindez nem hatotta meg a jakobinus rendszert, okiratügye miatt itt is börtönbe került egy évre. Robespierre 1794 nyári, thermidori bukása után Babeuf támadta a jakobinizmust, de a dühöngő infláció és a nép nyomora a burzsoázia uralmával szemben az irányított gazdaság mellé állította. 1794 októberében alapított, Le tribun du peuple című lapjában jelent meg a Plebejusok kiáltványa, ez a javak és munka közösségét, a föld és a vagyon egyenlő elosztását követelte a népre támaszkodó forradalmi diktatúra révén.

1795-ben a thermidori rendszer lázítás vádjával csukta le, a börtönben dolgozta ki a felvilágosodás gondolkodói és saját városházi tapasztalatai nyomán kommunisztikus elméletét. A fogyasztási kommunizmus felszámolta volna a magántulajdont, a megtermelt javakat közös raktárba vitette volna, ahonnan mindenki megkapja az őt megillető részt.

Szabadulása után a politikai és gazdasági egyenlőségért küzdő Pantheon Társaság egyik vezetője lett, és - illegalitásba szorulva - egy kommunista társadalom megvalósítását tűzte ki célul. Szervezetét Bonaparte feloszlatta, ő azonban ekkor már az erőszakos megoldásoktól sem riadt vissza. 1796 elején létrehozta titkos társaságát Egyenlők összeesküvése néven, amelynek célja a Direktórium megbuktatása volt. A Felkelők Bizottságának megbízottja volt a párizsi kerületekben, de a néppel nem jött létre szoros kapcsolatuk. Babeuf társai diktatórikus hajlamai iránt fenntartásokat táplált, ő három hónapon belül demokratikus alkotmányt akart életbe léptetni.

A gyakorlatban ez sosem bizonyosodhatott be: egy megbízottjuk feljelentette őket, a felkelést előkészítő ülés 1796. május 10-én letartóztatásukkal végződött. Híveik egy csoportja lázadást kísérelt meg, a megtorlás során 131 embert fogtak le. A katonai bíróság harmincat közülük agyonlövetett, amit - utólag persze - törvénytelennek minősítettek. A Direktórium néhány tagja a royalisták erősödésétől tartva fékezni akarta a megtorlást, ám a vezető szerepet vivő Carnot hajthatatlan volt. Az Egyenlők összeesküvésének perét 1797. február-május közt folytatták le. Babeuf négynapos védőbeszédben állt ki elvei mellett, de - mentve társait - tagadta, hogy felkelést készítettek volna elő. A bíróságot nem sikerült meggyőznie, egy társával együtt halálra ítélték. A kivégzés előtt mindketten öngyilkosságot kíséreltek meg, de csak annyit értek el, hogy sebesülten küldték őket a nyaktiló alá 1797. május 27-én. Hat embert, köztük Philip Buonarrotit (Michelangelo rokonát) száműztek, ő 1828-ban írta meg Brüsszelben "Az úgynevezett babeufi Egyenlők összeesküvésének történetét". Ennek közvetítésével terjedt el a babeufizmus a XIX. században, hatott a blanquizmusra, ezen keresztül Leninre is. Eszméit a kommunizmus szellemi elődjének tartják.

Babeuf volt az első, aki feloldotta az ellentmondást a megélhetéshez való jog, valamint a magántulajdon és a gazdasági szabadság között. Szerinte a társadalom célja a "közös boldogság", valódi egyenlőség pedig csak kollektív igazgatás révén teremthető meg. Ezért mindenkit tehetsége szerinti munkához kell kötni és a termékeit közös rendszerben elosztani. Babeuf stagnáló gazdasággal számolt, nem látta a tőkés koncentráció során felfutó ipari fejlődés távlatait. Elvetette a kereskedelmet, ipart, a városi civilizációt; falusi közösségi társadalmat képzelt el, a közös földtulajdont lassan, egy emberöltő alatt valósította volna meg.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)