Lajos, II. (Zweibrückeni-ág)

Lajos, II., más néven AZ ŐRÜLT LAJOS KIRÁLY, németül DER VERRÜCKTE KÖNIG LUDWIG (szül. 1845. aug. 25. Nymphenburg-palota, München, Bajorország - megh. 1886. jún. 13. Starnbergi-tó), Bajorország különc királya 1864-től, Richard Wagner zeneszerző csodálója és pártfogója. Birtokait az újonnan megalakított Német Birodalomhoz csatolta (1871), de minthogy egyre betegesebben elzárkózott a világtól, csak időszakosan foglalkozott államügyekkel, és rögeszméjévé váltak a szokványostól eltérő építészeti vállalkozások.
II. Miksa bajor király és Poroszországi Mária elsőszülött fia volt. A romantikus konzervatív politikai eszméket valló Lajos apja halálakor került trónra. A Poroszország és Ausztria között héthetes háborúba (1866) Ausztria oldalán kapcsolódott be, de amikor az vereséget szenvedett, Poroszországgal lépett szövetségre (1867), és a két nagy német állam összebékítésén fáradozott. Német hazafiként visszautasította III. Napóleon ajánlatát, hogy hozzanak létre egy francia-osztrák-bajor szövetséget, és az 1870-71-es porosz-francia háború kitörésekor nyomban Poroszország mellé állt. 1870 decemberében Bismarck kezdeményezésére levélben hívta fel a német hercegeket egy új birodalom megalapítására. Félelmét, hogy elveszti királysága függetlenségét, eloszlatták a Bajorországnak nyújtott előjogok, bár az a követelése, hogy csatoljanak Bajorországhoz jelentős területeket és a császári koronát felváltva viselje a mindenkori porosz és bajor uralkodó, sohasem teljesült. Lajos végül csalódott a birodalomhoz fűzött reményeiben, félelemmel töltötte el a bajor lakosság pángermán lelkesedése, és belefáradt a csatározásba minisztereivel, akik ellenezték az egyház hatalmának megerősítésére tett lépéseit. Mindezek következtében egyre gyakrabban húzódott vissza a politikai élettől, és mindinkább kedvteléseinek szentelte az idejét.
Nem sokkal trónra lépése után a király Münchenbe hívatta Richard Wagnert, de alig egy év múlva kénytelen volt eltávolítani őt környezetéből, annyira rossz szemmel nézte mind a kormány, mind a lakosság a barátságukat, és Wagner viselkedését. Ennek ellenére Lajos élete végéig a zeneszerző pártfogója maradt. A király szenvedélyesen szerette a színházat és az operát, a későbbiekben pedig szinte kizárólag művészeti vállalkozásaival törődött, és az általa olyannyira szeretett bajor hegyekben folytatott építkezések megszállottja lett. A Herrenchiemseenél (Herrn-Inselnél) 1878 és 1885 között épített, de soha be nem fejezett palota Versailles másolata volt; a Linderhof-kastély (1869-78) Neuschwanstein, Lajos építkezései közül a legfantasztikusabb, egy meredek kőszirten emelt, Wagner romantikus operáinak jelenteivel díszített `mesebeli` várkastély.
Az 1880-as évek elején a király szinte teljesen felhagyott mindenfajta társasági élettel. Végül 1886. június 10-én egy orvosokból álló bizottság elmebetegnek nyilvánította, és nagybátyja, Luitpold herceg lett a régens. Bernhard von Gudden pszichiáter a Starnbergi-tó melletti Schloss Bergbe vitette, ahol a király június 13-án a tóba ugrott, és így vetett végett életének. Gudden maga is a vízben lelte halálát, amikor megpróbálta kimenteni Lajost.