Fény derült a Shakespeare-kód titkaira is

Titkos jelentés

A titkos kódok világa

Kibogozták az inka csomóírást A bírósági ítélet szerint A da Vinci-kód nem plágium Brit katolikusok weboldala A da Vinci-kód ellen Brazil orvosok megfejtették a Michelangelo-kódot A da Vinci-kódra hasonlít egy 17. századi kézirat

A titkos katolikus ellenállás - amely Shakespeare korában már 70 éves múltra tekintett vissza - kifejlesztette sajátos szimbólumrendszerét. A drámaíró pedig előszeretettel használta e felforgató kommunikációs kódot darabjaiban. "Bizonyíthatóan létezett egy titkos nyelvezet, amelyet Shakespeare olyan természetességgel használt, mint ahogyan Sosztakovics a politikailag kódolt zeneműveiben" - sejteti a szerző a lényeget. A huszadik századi párhuzam persze nem a véletlen műve: Asquith - elmondása szerint - egy hidegháborús moszkvai és kijevi brit diplomata feleségeként a Szovjetunióban élve jött rá, hogyan működik a "titkos jelentésadás" az elnyomott kulturában.

Shakespeare sok katolikus szimbólumot és jelképet használt: a Viharban előforduló "Tempest" vagy "Storm" szavakkal Anglia belső bajaira utalt. A szerző által vizsgált kódok ennél áttételesebbek: például a darabban jelen lévő "romantikus szerelmi szál" nem pusztán közönségcsalogató eszköz volt. A szerelem állandóságával Shakespeare a "régi vallás" igaz hitének folytonosságát is hangsúlyozta. Ezen kívül persze a rímek és metaforák is kulcsmotívumok körül forogtak: például a napbarnítottság (Viola, Imogen és Portia figuráinál), valójában az isteni közelségre utal, vagyis hogy e szereplők igaz katolikusként gyakorolják a hitet.

A könyv már megjelenése hírével is komoly vitát váltott ki a korszak kutatói között. A témával régóta foglalkozó Antonia Fraser szerint mindez "egy irodalmi detektívtörténet". Piers Paul Read katolikus író és gondolkodó éljenezve köszöntötte a témaválasztást. Tom Paulin író szerint pedig ritka, hogy egy tudományos munka ilyen fájdalmasan és érzékletesen rátapint a mindennapi valóságra.

1. Árnyjáték
2. Titkos jelentés