Az UNESCO a víz alatti örökség védelmét sürgeti

Legutóbb öt ország, Panama, Bulgária, Horvátország, Spanyolország és Líbia erősítette meg a víz alatti örökség védelméről szóló keretegyezményt (Convention on the Protection of Underwater Cultural Heritage). Összesen húsz csatlakozó szükséges mielőtt az UNESCO által 2001 októberében elfogadott egyezmény hatályba lép.

A nemzetközi szabályozás a víz alatti kulturális örökség in situ megőrzését és a víz alatti kulturális örökség kereskedelmének megtiltását célozza. A védelem elsüllyedt városok és hajóroncsok mellett kiterjed "az emberiség mindenfajta kulturális, történelmi, vagy régészeti örökségére, amely részben vagy egészben víz alá került, időszakos vagy állandó jelleggel". Ide tartozik például az ókori világ hét csodáinak egyike, az alexandriai világítótorony s mintegy 3 millió az óceánfenéken heverő feltáratlan hajóroncs és számos a Fekete-tenger áldozatául esett neolitikus település.

A hajóroncsok és tengerfenékre került kincsek egyébként elenyésző részét vizsgálják meg régészetileg, a többség kincsvadászok martalékává válik. Az egyre olcsóbb merülések és a búvárkodás népszerűsége miatt rendkívül sok helyen jelentek meg a kincsvadászok, és kezdték meg a tengerfenéki kincsek szisztematikus kifosztását és jól jövedelmező értékesítését. A nemzetközi vizekben található roncsokat, kincseket ugyanis semmilyen nemzetközi szabályozás nem védi: rendszerint megtalálójukon keresztül azonnal a nemzetközi feketekereskedelembe kerülnek, mellőzve bármifajta régészeti feltárást, értékelést.

A szabadidős búvárkodás mellett a tengeri örökségre nézve további veszélyt jelent a kiterjedt ipari halászat és a tengerfenéken zajló vezetékfektetések is.