Százharminc éve született Winston Churchill

Sir Winston Leonard Spencer  Churchill 1874. november harmincadikán született Oxfordshire-ben. Pályáját újságíróként kezdte, majd 1900-ban konzervatív képviselőként bejutott a parlamentbe. 1908-1910 között kereskedelmi miniszter, később pedig belügyminiszter volt. 1911-ben az Admiralitás első lordjává (haditengerészeti miniszterré) nevezték ki. A flotta fejlesztésével a németek növekvő erejét igyekezett ellensúlyozni. 1915-ben támogatta a Dardanelláknál indított törökellenes hadjáratot, amely súlyos vereséggel végződött. Emiatt lemondott, s alezredesként szolgált tovább, majd 1916-ban független képviselő lett. Bár a felelősség alól felmentették, 1917-es hadiipari miniszteri kinevezését a toryk erősen támadták.

 

A háború után hadügyminiszterként támogatta a britek szovjetellenes intervencióját. A kormányban 1921-22-ben gyarmatügyi, 1924-29 között pénzügyminiszteri posztot töltött be. Ezután 10 évre ellenzékbe vonult. 1939 szeptemberében, amikor Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak, őt nevezték ki a haditengerészet élére. 1940. május 10-én, a németek nyugat-európai támadásának napján ő alakított koalíciós kormányt, melyben ő lett a védelmi miniszter is. Május 13-i híres beszédében "vért küszködést, könnyeket és verítéket" ígért a háború idejére, s kijelentette, a hitlerizmus leverése érdekében a kommunistákkal is hajlandó összefogni. Nagy szerepet játszott a fasiszta Németország feletti győzelem kivívásában. Részt vett a teheráni és a jaltai találkozón, de a háború után, 1945 júliusában megtartott potsdami értekezletnek már csak az elején volt ott, mivel közben pártja a választásokon megbukott.

 

1945-51 között a tory árnyékkormányt vezette. 1946-ban híres fultoni beszédében lehúzta a "vasfüggönyt", együttes angol-amerikai fellépést sürgetve a szovjet fenyegetéssel szemben. Kiállt az európai egység megteremtése mellett is. 1951-ben, a konzervatívok győzelme után ismét miniszterelnök lett (1955-ig). A háború és béke kérdésére és a transzatlanti szövetség megerősítésére összpontosított. Emellett kiváló tájképfestő volt, álnéven rendszeresen kiállított, s számos könyvet írt, köztük a II. világháború történetét. 1965.január 24-én hunyt el Londonban. "Mesteri történeti és életrajzi műveiért és a magasabb rendű emberi értékek védelmében kifejtett szónoki tevékenységéért" 1953-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. (2003-ban Budapesten, a Városligetben szobrot állítottak neki és sétányt neveztek el róla.) 

 

(MTI)