Múmiát vegyenek!

Mihelyt a sötétség leereszkedik a kősivatagra, Peru egyes falvaiból fekete árnyak lopóznak ki a pusztaságba. Mikor odaérnek, ahol emlékeik és tapasztalataik azt súgják nekik, hogy érdekes dolgokat rejthet a föld mélye, ásóra-csákányra kapnak, és munkához látnak. Addig hányják a földet, amíg rá nem bukkannak az ősök csontjaira. A huaqueros azaz a sírásók családjában apáról fiúra szállnak a sírrablás hagyományai és a legjobb helyekről szóló történetek.

Ennek a tevékenységnek ugyanis komoly hagyományai vannak: már a gyarmati időkben szokássá vált a műkincscsempészet Peru földműves közösségeiben. A vevők - főleg nyugati múzeumok és gyűjtők nem nagyon nézték honnan származik a gyűjteményüket gazdagító darab, a feketepiac pedig virágzott és virágzik ma is. Az utóbbi évtizedben pedig drasztikusan megnőtt azoknak a parasztoknak a száma, akik sírrablással tartják fent családjukat. A nagy érték - az arany és más nemesfémek, ékszerek, maszkok, de jó áron kelnek el a csontok is; egy-egy inka múmiáért pedig mesés summa kapható - olvasható a Geo magazin online kiadásában.



"Egy-egy inka múmiáért ezek az emeberek akár egy-kétezer dollárt is kapnak. - mondta a Geonak adott interjújában Pablo De La Vera régész. - "Ez pedig nagyon nagy pénz nekik. Nem csoda, ha egyre többen és többen vágnak bele az üzletbe".

Egyes kisvárosokban, mint például a Chiclayo nevű perui településeken is, virágzik a leletkereskedelem. A csempészett árut sokszor rejtik gyógynövények vagy ruhák közé. Az egyik boltban egyszer egy teljes múmiát dugdostak, máskor koponyák kerültek elő egy kosár kukoricából. Mint azt De La Vera elmondta, a huaquero-k nagyon nehéz körülmények között élnek, a sírrablás sokszor az egyetlen megélhetési forrásuk. "Az igazi bűnözők azok a peruiak, akik továbbítják az árut külföldre, és azok a "gyűjtők", akik sejtik honnan származik a lelet. Ők a perui kultúra igazi árulói. Nem a sírásók."